A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
21 igényeit eddigi teljes önállóságunk megtartása mellett is biztosítani óhajtják. Főiskolánk Sopron vásosával az elmúlt tizenegy év alatt teljesen összeforradt. Úgy a főiskola, mint annak alkalmazottai Sopronban barátságos, kellemes otthonra találtak. Ez az örvendetes tény elsősorban annak a következménye, hogy városunk főispánja vitéz Simon Elemér dr. és polgármestere Thurner Mihály dr. főiskolánk törekvéseit megértéssel fogadják, megbecsülik, önzetlenül támogatják; hallgatóságunk egyesületi életét anyagilag segítik. Tanári karunkból a legutóbbi tvh. választáson nyolcán tagjai lettek Sopron város törvény- hatósági és különféle szakbizottságának. Reméljük, hogy ez az újabb kapcsolat a város és a főiskola harmonikus együttműködését még bensőbbé teszi. Sajátságos tünet, hogy főiskolánknak a külföldön mindenütt erősen növekedő és elismert tekintélyével nem egészen egyenlő értékű a belföldi tekintélye. A közismert közmondásnak soha és sehol nem volt annyira igaza, mint a mi főiskolánkon. Bár sajnáljuk, hogy így van, de egyben vigasztalásul is szolgál. Nem tudom talán eléggé kiemelni — mert adatok felsorolásával nem akarom a tisztelt Közgyűlést fárasztani — hogy a főiskola tanszemélyzetének két időszakos kiadványa (a többnyelvű „Erdészeti Kísérletek“ és a német nyelven megjelenő bányászati-kohászati „Közlemények“) milyen kitüntető fogadtatásban részesült a külföldön, mégis el kell mondanom, hogy kiadványaink a világ legtekintélyesebb tudományos intézményeinek kiadványaival csereviszonyban vannak s hogy kiadványaink és ezeknek egyes munkái iránt távoli országokban is állandó érdeklődés mutatkozik. Általában bátran állithatom, hogy főiskolánk tanárai, adjunktusai, tanársegédei néhány év óta olyan kiváló, nagy- értékű és fáradhatatlan szakbeli és tudományos irodalmi működést fejtenek ki, amilyen ennek a nagymúltú főiskolának történetében is mindig dicsőségére válhatott a tanszemélyzet rátermettségének és buzgalmának. Főiskolánk egyes intézetei, laboratóriumai, illetőleg ezek tanszemélyzete állandó és szoros kapcsolatot tartanak fenn a gyakorlati élettel úgy az erdészet, mint a bányászat és kohászat terén. Számos vállalat anyagainak és gyártmányainak
