A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1928-1929
Kivonat a m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola ezidőszerint érvényben levő szervezeti és ügyviteli szabályzatából
19 legszebben abban nyilatkozott meg, hogy az akadémia tanácsa hatszor egymásután, — mindig 3—3 évre —, megválasztotta őt az akadémia igazgatójává, s így Farbaky 16 évig állott az akadémia élén. 1892. évben egyhangúlag Selmecbánya-Bélabánya városának országgyűlési képviselőjévé választották, amiért az igazgatói tisztségről és tanszékéről le kellett mondania. Igazgatói tevékenysége alatt fáradhatatlanul dolgozott az akadémia fejlesztésén és sikerült is elérnie, hogy új épületekkel bővítse a tantermeket és rajztermeket, és hogy az egyes laboratóriumok felszerelése és berendezése is lényegesen gyarapodjék. Tanári tevékenysége épen olyan sok oldalú volt, mint igazgatói működése. A géptani kiképzést alaposabbá és általánosabbá tette és gyakorlatok beiktatásával kimélyítette. Megvetette alapját a mcdell-műhelynek, amelyet az akkori szerszámgépek legtökéletesebbjeivel szerelt fel. Ez nemcsak a hallgatóság kiképzésének szolgálatában állott, hanem hosszú időn át a legkényesebb igényeket kielégítő műszerek és taneszközök kerültek ki e műhelyből. Itt készültek a világhírűvé vált Cséti-ié\e műszerek és a Schenek-F arbaky-féle akkumulátorok. Abban az időben a villamos akkumulátorok hatásfoka és kapacitása még oly kicsi volt, hogy alkalmazásuk sok nehézségre ütközött. Farbaky tanártársával, Dr. Schenek Istvánnal olyan akkumulátorokat szerkesztett, amely a gyakorlat igényeit annyira kielégítette, hogy akkumulátoraikkal rendezték be 1885-ben a bécsi operaház világítását. E világhírű villamos akkumulátorokról a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg a külföldi sajtó, sajnos azonban e nagy találmány anyagi előnyeit feltalálóiknak nem sikerült kiaknázni. (Lásd Bányászati és Kohászati Lapok. 1929. évf. 30. 1.) Farbaky Scholtz Vilmos tanártársával egy gázfejlesztőt is szerkesztett, amely az akkori időben jó eredményeket adott. Nagy jelentőségű volt az a kísérletsorczata is, amelyet Herrmann Emil tanártársával együtt végzett a fűrésztelepek munkaszükségletének meghatározása céljából. Ezen eredményei is bejárták az európai szaksajtót. Irodalmi tevékenysége is széles körű volt. Cikkei legnagyobbrészt a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg, amelyeknek alapítói közé tartozott, és 1881-től 1892-ig szerkesztője is volt. Schenek István dr.-ral együtt irt tanulmányát az elektromos akkumulátorokról a Magyar Tudományos Akadémia a Marczibányi-jutalommal tüntette ki, Hogy nagy szaktudását európaszerte elismerték, bizonyítja az is, hogy az 1900. évben tartott párisi világkiállítás jury-jébe, amelyben a kultúr- államok legnevesebb szakemberei foglaltak helyet, őt is beválasztották. E sokoldalú tevékenysége természetesen a legmagasabb helyen is elismerésre talált. 1892-ben a vaskorona-rend III. ősz-