A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1928-1929
Kivonat a m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola ezidőszerint érvényben levő szervezeti és ügyviteli szabályzatából
20 tályával lett ékesítve, 1904-ben őfelsége őt és utódait nemesi rangra emelte, míg 1909-ben a miniszteri tanácsosi címet adományozta neki. Ugyanezen évben szaktársai kifejezésre juttatták nagyrabecsülésüket azzal, hogy ezüst éremmel és plakettel tüntették ki. A Gondviselés egy hosszú, szép, tevékeny élettel ajándékozta meg őt, a Sors azonban kegyetlen volt hozzá. Tragikus körülmények között vesztette el egyetlen fiát és unokaöccsét is, akit fiaként nevelt; felesége is korán húnyt el, és az esztelen és kíméletlen trianoni diktátum elszakította őt még megmaradt rokonaitól is. Tekintélyes vagyona a hadikölcsön és a pénz elértéktelenedése olytán csaknem teljesen odaveszett; a nyugdíj, amelyet az idegen állam folyósított neki, még a lét fenntartására is alig volt elég, és az egykor a legtekintélyesebb szerepet vivő professzor és államférfiú hazátlanul, szomorú magányban pergette le életének utolsó éveit. Alig néhány éve üdvözölte őt az Alma Mater, és ünnepelte a Bányászati és Kohászati Egyesület 90 éves születése napját, amikor meghatott hangon, a magas kor ellenére teljes szellemi ruganyosságról tanúskodó levélben köszönte meg a szeretetet és ragaszkodást és most már örök álmát alusz- sza az Alma Mater elrabolt ősi otthonában, Selmecbányán, amelyért életében annyit tett és fáradott. A poraira reáboruló anyaföld hantjai ma idegenek ... De nem lehet, hogy az a föld, amelyet ő és a magyar rónaságnak annyi hű fia oly hűen szolgált és ápolt, amelyet a magyar állam a kultúra oly sok áldásával felékesített és amelyben az Alma Mater leghívebb fiai pihennek, soká idegen maradjon! Hiszünk a nagy Magyar Feltámadásban! De, hogy Farbaky István porai ismét magyar földben pihenhessenek, járjuk őhozzá hasonlóan törhetetlen energiával és ernyedetlen kitartással a magyar kötelesség sokszor rögös útjait és ehhez merítsünk erőt az ő nemes példájából! Pattantyús-Ábrahám Imre.
