A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1928-1929
Kivonat a m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola ezidőszerint érvényben levő szervezeti és ügyviteli szabályzatából
Arvanagyfalvi Farbaky István 1929. újév napján gyászlobogó szökkent a főiskola ormára: az Alma Mater gyászolta legidősebb és legjobb fiát, árvanagyfalvi Farbaky István, nyugalmazott miniszteri tanácsos, volt főiskolai tanárt, ki 1928. év Szilveszterén egy hosszú, szép, tevékeny élet után örök pihenőre tért. Farbaky István 1836. év augusztus havában Nyíregyházán született. Főgimnáziumi tanulmányait ugyanitt kezdte meg, majd Eperjesen folytatta és jeles eredményű érettségi bizonyítványával 1854. év őszén Selmecbányán a bányászati és erdészeti akadémia bányászati ágazatára iratkozott be. Már e tanulmányai alatt kitűnt szorgalmával és nagy tehetségével, amiért prcfesz- szcra, Jenny Károly aszisztensül maga mellé vette és hamarosan megbízta a matematika és fizika előadásainak egy részével. 1866. évben Jenny Károly a bécsi műegyetem mechanikai tanszékét foglalja el, és a selmeci akadémia így megüresedett matematikai és mechanikai tanszékére a tanács egyhangúlag az akkor alig 30 éves Farbakyt hozza javaslatba, akit Őfelsége 1867-ben ki is nevezett e tanszék rendes tanárává. Erre az időszakra esik az akadémia megmagyarcsodása és e munkából is nagy mértékben kivette a részét. Nagy szaktudását és széles látókörét tanártársai is elismerték, és már 1870-ben megbízta őt az akadémiai tanács, hogy a már elavult és hiányos enciklopédikus oktatási rendszer helyébe egy, a kor igényeinek minden tekintetben megfelelő, új tanulmányrend tervezetét dolgozza ki. Farbaky oly kimerítő, átfogó tanulmányban dolgozta ki a reorganizáció minden részletét, hogy azt az akadémiai tanács minden változtatás nélkül, a maga egészében egyhangúlag a magáévá tette. Az új tanulmányrend, mely 1872-ben életbe is lépett és egészen 19C4-ig, az akadémiának főiskolává való fejlesztéséig, érvényben volt, az addig egységes bányászati és kohászati kiképzést szétválasztotta és négy szakosztályra: 1. bányászati, 2. fémkohászati, 3. vaskohászati és 4. gépész-építészeti szakosztályra tagozta, melyek egyenkint 3—3 évfolyamra terjedtek. Ezáltal a kiképzés az egyes szakokban sokkal alaposabb és eredményesebb lett, amit a kötött vizsgarend és az államvizsga előtt előirt 2 éves gyakorlati szolgálat is hathatósan tá- mcgatctt. Ezen átszervezéssel kapcsolatban az általános géptan és kohógéptan számára külön tanszéket állítottak fel, amelyet Farbaky foglalt el. Az a nagy bizalom, amely őt körülvette, a
