A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1927-1928 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnökí főiskola 1928. évi október hó 7.-én megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
15 kollokviumokra való előkészülés alaposabb mint az időhöz kötött kötelező vizsgarendszer idején volt, az egész tárgyköröket felölelő szigorlatok pedig a tananyag feletti áttekintést, a szerves összefüggések jobb megértését s így végeredményben a tökéletesebb kiképzést mozdítják elő. A főiskola ma teljes mértékben megadja azt az elméleti és gyakorlati előképzettséget, amelyet magától a főiskolától kivánni lehet. Az oklevél megszerezhetésére azelőtt előirt kétévi gyakorlati szolgálat a mai rendszer mellett elesik ugyan, ezt a hiányt azonban a későbbi üzemi alkalmazás úgyis pótolja. Ha a főiskolán kapott alap jobb, a gyakorlati érvényesülés kilátásai is biztosabbak. * * ¥ Zárva beszámolómat jelentem, hogy a múlt tanév utolsó tanácsülése a főiskola rektorává Boleman Géza rendes tanárt, a bányamérnöki osztály dékánjává Szoboszlay Kornél, a kohómérnöki osztályok közös dékánjává Solt Béla, az erdőmérnöki osztály dékánjává pedig Vági István rendes tanárt választotta meg. A választások eredményét a kormányzó úr Őfőméltósága, illetőleg felettes hatóságaink azóta megerősítették. Méltóságos Rektor Űr! Kollégiális tisztelettel és szeretettel üdvözlöm Méltóságodat ezen a helyen, amelyet Méltóságod, kartársai változatlan bizalmából immár másodszor foglal el. Már az a körülmény maga, hogy Méltóságod ismételten veszi át a főiskola kormányának vezetését, biztató kilátásokat nyújt almamáterünk közeli jövőjének fejleményeire ; mert tudjuk, hogy igazgatásunk olyan férfiú kezébe van letéve, akinek tudása, széles látóköre, országos neve és minden tekintetben kipróbált egyénisége a sikeres és eredményes működésnek teljes biztosítékát nyújtja. Épen ezért illetéktelen beavatkozás volna részemről, ha Méltóságod jövőbeli terveire bármilyen befolyást kivánnék gyakorolni s koncepcióinak az irányítására tennék kísérletet. Csupáncsak azokra a teendőkre óhajtok rámutatni, amelyek rektori tevékenységem mérlegén mint hátralékok mutatkoznak s amelyeknek további szorgalmazása a folytonosság fenntartása érdekében kivánatos. Ezek közül az első: szervezeti és ügyviteli szabályzatunk, valamint tanulmányrendünk és rendszabályaink ügyének elintézése. Nemcsak az a visszás helyzet kívánja a gyors re- parációt, amelyet számunkra mai elavult szabályzataink teremtenek, hanem színvonalunk emelésének s ezzel kapcsolatban haladásunknak és fejlődésünknek parancsoló követelménye az, hogy főiskolánknak a doktori és a magántanári képesítés joga megadassák. Saját kultúránk lebecsülését jelentené minden olyan szűkkeblű felfogás, mely ezzel a jogos kívánságunk-
