A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1927-1928 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnökí főiskola 1928. évi október hó 7.-én megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
16 kai szembehelyezkednék. S ha ilyenek a főiskola mai szervezetére való tekintettel mégis fennállanának, kérem Méltóságod utánjárását ha kell, abban az irányban is, hogy 165 éves technikai főiskolánk tágabbkörü egyetemi intézménnyé egészít- tessék ki. Kérem továbbá Méltóságodat, szorgalmazza teljes erővel tanári státusunk rendezésének ügyét: a rendkívüli tanári állások megszüntetését és rendes tanári állások szervezését olyan számban, hogy legalább a szanálás előtti létszámunkat érjük el. Ha lehetséges volt a szanálás okozta hasonló csorba helyreütése a múlt évben az állatorvosi főiskolán, ugyanazoknak a logikai meggondolásoknak az alapján a mi esetünkben is joggal megkívánható a mai tarthatatlan állapot megszüntetése. A bányászati, kohászati és erdészeti szakoknak ma is feltétlenül megvan az a közgazdasági jelentőségük, amely a főiskola visszafejlesztésére irányuló törekvésekkel szemben kiáltóan tiltakozik. Az sem egyeztethető össze az észszerűséggel, hogy a főiskola tanáraira épenúgy érvényes a 35 éves szolgálati idő rendszere, mint bármely más állami hivatalnokra. Amelyik tanár tehát kezdettől fogva állami szolgálatban állott, az rendes viszonyok közt már 57 éves korában nyugalomba kénytelen vonulni, tehát abban a korban, amikor tudását és tapasztalatait még kitünően gyümölcsöztethetné és tudományos alkotásait méltóan betetőzhetné. Nem helyes a különleges természetű tanári szolgálatot egyéb, adminisztrációs szolgálattal egy kalap alá vonni és egyáltalában nem logikus, hogy ez az elv akkor alkalmaztassák velünk szemben, amikor a hasonló munkakört betöltő egyetemi és műegyetemi tanárok szolgálata a 70 éves korhatárhoz van kötve. Ennek a kérdésnek a rendezése azonban mindaddig nehézségekbe ütközik, amíg a mai statusviszonyok állanak fenn s az automatikus előlépés lehetősége nincs biztosítva. Figyelmébe ajánlom Méltóságodnak költségvetésünk dologi tételeit is, melyek közül egyesek még korrekcióra szorulnak. A beruházási hitelek terén a kormány megértőén honorálta menekült főiskolánk szomorú helyzetét s az ösztöndíjak felemelésére irányuló kérelmünket is méltányolta, egy pontban azonban még mindig nem tudtunk célt érni: a tanárok tanulmányútjaira még mindig nincs hitelünk. Az idei kisebb mérvű emelés csak a hallgatóság rendes tanulmányi útjainak megtarthatása szempontjából jelent bizonyos köny- nyítést. Végül, — bár nyílván fölösleges — Méltóságod jóindulatába ajánlom ifjúságunk különleges ügyeit, diákjóléti és társadalmi intézményeinket, melyek még kiépítésre szorulnak. Egyúttal felhasználom az alkalmat arra, hogy mint lelépő rektor az ifjúságtól is búcsút vegyek s megköszönjem azt a komoly, férfias viselkedést, melyet két évi rektorságom alatt
