A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola múltja és jelene
7 elismerésben részesült; végül a bányamüveléstani ka- , thedra professzora Delius Traugott Kristóf, a kettős monarchia bányászvilágának páratlan szaktekintélye volt, akinek nagy tudományos felkészültséggel készült rendszeres bányamüveléstani tankönyvét ma is klasz- szikusnak kell Ítélnünk; a munka különben e téren az első szisztematikus irodalmi alkotás s a párisi tudományos akadémia pártolása mellett francia fordításban is látott napvilágot. Az 1770-ben adományozott „akadémia" cím már csak az iskola eddigi belső tudományos jellegének külső kifejezését jelentette. A tanári kar úttörő grémiumát a méltó utódok egész sora követi; — legyen szabad itt aXVIII. századbeliek közül különösen kettőt kiemelnünk: Scopoli Jánost, aki bölcsészeti és orvostudor volt s később a páviai egyetem vegytani s növénytani tanszékét nyerte el, továbbá Haidinger Károlyt (1788), akinek a földtan körébe vágó egyik munkáját a pétervári tudományos akadémia pályadíjjal jutalmazta. Az akadémiai oktatás három, egy-egy éves tanfolyamra oszlott: az első évben a minden technikának alapját képező mathezis (aritmetika, algebra, geometria, trigonometria, stereometria) és fizika (mechanika, hídrostatika, aerometria, hidraulika, optika); — a második évben a mineralógia, vegyészet, kémlészet és kohászat; — a harmadik évben a bányaműveléstan (beleértve a földtant, ércelőkészítést, géptant, üzemi szevezetet és adminisztrációt, a kamerális tudományt, bányajogot és erdészetet is) adatott elő. — A tanév január 1-től december 31-ig tartott; csak 1834-ben hozták be a szeptember és október hónapokra eső nagyszünídőt. A II. és III, tanfolyam látogatására való bocsátás az előző tanfolyam tárgyaiból a főkamaragrófi hivatal jelenlétében teendő vizsga sikerétől függött. Az előadások hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délelőttönként 2—2 órában folynak, a hét többi napja, valamint a délutánok általában véve rajz, üzemi és egyéb gyakorlatokra fordíttatnak, mely gyakorlatokon tapasztaltakról a hallgatók tanárjuknak hetenként írásbeli jelentést voltak kötelesek tenni; — a jelentések minden negyedévben a főkamaragrófi hivatalhoz terjesztettek fel; 1833 óta a növendékek a három évi tanfolyam végeztével a bányászat különböző ágainál egy évet tartoznak eltölteni, mely gyakorlati idő alatt, a tél folyamán, a hivatalos irálytant hallgatták. 4. „Tantárgyak, tanmódszer, a hallgatók felvétele és az akadémia Igazgatása az ellő 40 évben".
