A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola múltja és jelene
8 5. „A hallgatók száma nemzetisége és néhány közülük különösen kitűnt szakember 1763-tól 1808-ig". Az intézet hallgatói közé nemcsak a humaníórá- kat végzett, de oly egyének is felvétettek, akik for- ' mális kvalifikáció nélkül, az elvont előadások eredményes látogatásához megkívánt előismeretek bizonyítékát szolgáltatták. 1809-ben azok részére, akik megfelelő előképzettséggel nem rendelkeztek; — a logika, mennyiségtan és természettanból egyéves „filozófiai kurzus“ és ennek ellátására új tanszék intézményez- tetett. Minden jelentkező, tekintet nélkül arra, hogy a most említett tárgyakat valamely egyetemen vagy gimnáziumban már hallgatta, a főkamaragróf elnöklete alatt tartandó felvételi vizsgára volt köteles és csak ennek a vizsgának sikeres letétele esetében mentették föl a kurzus hallgatása alól. A bányatisztviselők és bányatulajdonosok gyermekei, s közöttük elsősorban a magyar honosok, praeferenciát élveztek. Az ú. n. praktíkánsok állami ösztöndíjban részesültek s tanulmányaik befejezése után kincstári alkalmaztatásra volt igényük. A saját költségükön tanulók (Bergschüler) felvétele ügyében eredetileg esetenként az udvari kamara döntött, mely praxist az 1832. február hó 21-én kelt udvari rendelet megszüntetvén, kimondotta, hogy a felvételhez a filozófia absolválásá- nak igazolása elegendő s felsőbb hozzájárulásra többé szükség nincsen. Az akadémia tanárai bányatanácsos! rangban neveztettek ki s egyben a főkamaragrófí hivatal szavazati joggal biró ülnökei is voltak. Az intézet igazgatása a főkamaragróf hatáskörébe tartozott; — a főfelügyeletet a bécsi udvari kamara gyakorolta. A főiskola különösen laboratóriumi munkákkal kapcsolatos tanítási módszere miatt tűnt ki s oly hírnévre tett szert, hogy hallgatóságában Európa minden művelt nemzete talált képviseletet és amikor a francia állam 1794-ben a párisi műegyetemet felállította, a selmeci akadémia oktatási módszerét vette alapúi. A hallgatók száma 1763-tól 1809-ig összesen több mint 1000 főre rúgott; 50% magyar honos, 40% osztrák származású és 10% más állambeli. Soraikból tudásuk és érdemes közgazdasági, valamint adminisztratív tevékenységük elismeréseképen sokan a legmagasabb állásokba emelkedtek és a legritkábban osztogatott kitüntetésekben részesültek. Példaképen említjük az aradi születésű báró Leithner József cs. kir. titkos tanácsost, aki a réznek az ágyúfémből való kiolvasztási lehetőségét találta fel, mely kérdés megoldásával Franciaországban hosszú időn keresztül si-
