A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola múltja és jelene
6 3. ,.A Selmecbányái bányászati akadémia szervezése, kiépítése és tanárai 1763-1808- ig". iskolát emelt az udvari kamara 1747-ben Szomolnokon és a Bánságbán. Ezek a tanintézetek a theoriának csak alárendelt s inkább azt a szerepet juttatták, hogy a fennálló praxis észszerű alapjai szempontjából az üzem vezetésére kiképzendő személyzetet előítéletektől ment, elfogulatlan gondolkozásra és öntudatos műszaki tevékenységre szoktassák. A mathematikai és természettudományos alapon álló, a régi empirikus felfogás és eljárások megjavítására és egészen új csapások kitűzésére hivatott, szoros értelemben vett bányamérnöki elméleti oktatás hazánkban s egyszersmind az egész kultúrvilágon az említett bányásztanodának Selmeeen 1763-ban történt megalapításával veszi kezdetét. Hogy Magyarországon a műszaki ismeretek tudományos fejlesztésére és felsőbb fokú intézmények terjesztésére éppen a bányászat körében történt meg az első lépés, annak oka egyrészt abban rejlik, hogy e termelési ágazat nálunk a kamerális érdeket, a virágzó és messze földön hírneves magyar bányászat tetemes adója (urbura) kapcsán, valamint a kötelező nemesfémbeváltás révén a legközelebbről érintette; — másrészt a XVIII. század közepén, az építészet különböző terrénumaitól eltekintve, szinte kizárólag a gépekkel dolgozó bányászat vetett fel érdemleges technikai problémákat; — hiszen az ipar, mely a műszaki tudás gyümölcsöztetésének ma legtermékenyebb vidéke, akkor még a kézművesség alacsony színtáján, gyenge egyéni vállalkozások szűk határai között termelte a kisszámú és szerény fogyasztó közönség ugyancsak szegényes igényeihez mért szimpla cikkeit. A selmeci felsőfokú tanintézet kiépítése a sürgősség fokához igazodó egymásutánban haladt. Az 1763-ban az ásványtan, vegytan és kohászat számára rendszeresített kathedrát 1765-ben a mennyiségtan tanszéke, majd 1770-ben a bányaműveléstani tanszék felállítása követi. — A felsőiskolai jelleget határozottan karakterizálta a kinevezett első három professzornak egyénisége, akik közül a kohászati tanszékre meghívott Jaquin Miklós előkelő vegyész hírében állott, később a bécsi egyetemen folytatta tanári működését és tudományos érdemeiért bárói címmel tüntettett ki; nem maradt mögötte a Jézustársasági atyák sorából a mennyiségtani tanszék vezetésével megbízott В oda Miklós sem, aki előzőleg a gráci fizikai múzeum igazgatói tisztét töltötte be s mint mathematikus is köz-
