A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola múltja és jelene
11 Kamarilla megtorláskép 1849. március hó 16-án bezárta az akadémia kapuit. Az idegen növendékek végkép elszakadtak a bányászati tudományok selmeci fokusától, — a magyar honosok pedig tanulmányaik befejezése céljából a vordernbergi, valamint az akkor alapított leobeni és pribrami bányászati tanintézetekre voltak kénytelenek beiratkozni. Az 1850-ben ismét megnyitott akadémia az 1846-iki alapokon folytatta működését, de tanulmányi rendszere az abszolút korszak alatt is bizonyos változásokat szenvedett, amelyek a terjedelmesebb vállalkozássá fejlett bányászat és kohászat fokozottabb igé- nyeivel iparkodott számot vetni. Különösen nagy haladás mutatkozik a géptan és kohászati előadások kereteinek jelentékeny kibővítésében; — 1860-tól kezdve a gépszerkesztés, továbbá a bányagéptan és külön a kohógéptan, valamint az idetartozó rajzgyakorlatok számára az utolsó három évfolyamban tekintélyes óraszám van biztosítva s 1866 óta e kollégiumok egy önálló tanszék munkakörét alkotják. Különválik a kohászat — és a kémlészettantól a vegytan és természettan, melyeknek előadása szintén egy újonnan felállított kathedra feladatkörébe van utalva; — másfelől az így tehermentesített kohászati tanszék kollégiumainak általános kohászatra és speciális fémkohászatra való osztása mellett, intenzívebb óraszámmal szolgálja a szakképzés érdekeit. Az erdészeti fakultás bekapcsolása óta működött tanárok és igazgatók közül különösen kiváltak: a lángeszű Schittkó József, aki a közvetlen hatású vízosz- lopgépek vezérművének nagyjelentőségű megreformálásán kívül a forgó mozgással működő vízoszlopos gépet találta fel; — Russegger József cs. kir. miniszteri tanácsos, a Lipótrend lovagja és a görög Megváltórend vitéze, aki főleg az ércelőkészítés körébe vágó irodalmi tevékenységével szerezte hírnevét s Európában, Ázsiában és Afrikában tett utazásainak tapasztalatairól megjelent munkája nyomán számtalan tudományos társulat tagjai közé választatott; — a találmányaiért Lipótrenddel és Miklós orosz cár által a brilliáns II.-rendű Szent-Anna-rendjellel kitüntetett Svaiczer Gábor; — a vegytan terén internacionálisan elismeri Dr. Wehrle Alajos, aki mielőtt selmeci professzorrá kineveztetett, a bécsi egyetem rendkívüli tanára volt; Honig János, a polgári építészet tanára, aki utóbb a bécsi műegyetemre rendes tanárnak hivatott meg stb. 4. „Az akadémiai előadások folytatása 1850-ben ét tanrendtzer- változtatások az absolut uralom alatt". : 5. „A legkiválóbb tanárok és igazgatók 1808-tól i 1867-lg". L I t L
