A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor

8

hazánk mérnöktársadalma kegyelettel fogja mindenkor megőrizni.

* *

*

Múlt év julius hó 31-én vesztettük el nagynevű kedves volt tanártársunkat, Schelle Róbertét, aki főiskolánk és a kohómérnöki karnak előkelő, hatalmas egyénisége volt. A tudós kémikus, a kiváló kohómérnök, a nagynevű tanár és nemesérzésü ember jellemét, tudományos működését, mérnöki tevékenységét és alkotásait, a katedrái eredményeket csak nagy vonásokban adhatjuk itt; hozzá méltó emléket állít bizalmas munkatársának és a tanári székben utódjának, Tomasovszky Lajos tanártársunknak évkönyvünkben megjelenő kegyeletteljes, szép méltatása.

Schelle Róbert élete is az alkotóerejü és nagy hiva- tásu munkásélet jellemző állomásait, alakulását és lefolyását mutatja. Tehetségének és egyéniségének kifejlődése már legfiatalabb éveiben jelentkezik és Hermanné- hoz hasonlóan az erős küzdelmekkel eltelt ifjúságában végzett komoly és elmélyülő munkájában formálódik ki a későbbi kutató tudós, az alkotó mérnök és a kiváló professzor.

Nagy tehetségeit tanárai csakhamar felismerik és munkástársnak fogadják; ezt látjuk már főiskolai hallgató korában, a mikor Alma Materünk régi büszkesége, a hírneves Dr. Schenek István alatt dolgozik és később a heidelbergi és aacheni műegyetemen folytatott tanulmányai közben is, amidőn Bunsen, Kopp, Schmidt, Classen és Dürre neves tudós tanárokkal kerül szorosabb érintkezésbe. Az európai nevű tudósok mellett végzett munkásság eredményeivel felvértezve jött vissza, hogy most már a fémkohászat terén mint kohómérnök kezdje meg működését. A mérnöki gyakorlatban kifejtett széles-