A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor

körű munkálkodása és nagy értékű felfedezései nevét ismertté tették egész Európában. Az 1900. évi párisi világkiállítás ezüst érme, az 1909. évi londoni nemzet­közi kémiai kongresszus elismerése, a londoni egyetemen ugyanakkor tartott előadásainak sikere csak sebtében kiragadott egyes momentumai annak a megértő elisme­résnek, melyben őt a külföld is részesítette. Schelle a fémkohászatnak elismert elsőrangú mérnöke volt és ebbeli működésében oly sok sikert elért egyéni­ségével, mint tanár is, főiskolánk dísze és büszkesége lett, ahol 1888 óta közel 30 évig működött. Mint a fém­kohászat, majd később mint a kémia professzora a kohó­mérnöki osztályon kiterjedt és eredményekben oly gazdag munkásságot fejtett ki, melynek áldásos hatása évtizedekre kiható. Utolsó nagy müve, mely minden gondolatát és munka­erejét leköti, a Selmecbányái uj kémiai intézet tervezése és teljes kiépítése; az 1912. évben elkészült bányavegy­tani tanszék és laboratórium hatalmas eredményt jelentett úgy tudományos, valamint pedagógiai tekintetben. Azok a bel- és külföldi tudósok és szakemberek véleménye, akik Schelle Róbert által teremtett intézetet megismerték, bizo­nyítják legjobban annak kiválóságát, gyönyörű tudományos felszerelését, aminek párja akkor még nyugaton sem volt meg. Már nyugalomba vonulása után érte őt a nagy csapás, amikor a lelke minden érzésével egybeforrott nagy alko­tása idegen kezekbe jutott és az intézet a magyar kul­túrának teljesen elveszett. A trianoni tragédia valójában ezer és ezer egyéni tragédiákból tevődik össze. Felejt­hetetlen és áldott emlékű kedves kollégánk, Te is végig szenvedted a magad trianoni tragédiáját, ellentálló szer­vezeted ennek romboló hatása alatt roppant össze; de éppen evvel lett nagy eredményekben gazdag életed tövis-

Next

/
Thumbnails
Contents