A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor

7

nő beszámolónk keretein; évkönyvünkben Kövesi Antal tanártársunknak szeretettel megirt nekrológja adja ennek bővebb méltatását.

Az erős küzdelmekkel eltelt ifjúkori években szerezte meg Herrmann kiterjedt mérnöki tudásának alapjait; a férfikor elején kifejtett mélyenszántó elméleti tanulmányai és a gyakorlatban végzett széleskörű mérnöki munkássága érdemesítették a katedrára, ahol 1877-től kezdve 30 éven át fejtett ki áldásos, nagyszabású és maradandó emlékű tanári működést.

A ma élő bánya-kohó- és erdőmérnökök legtöbbje még az 6 tanítványa volt, bennök élő szeretet és hálaérzet, mint tanári tevékenységének legszebb, legnemesebb és maradandó emléke kisérte nagy halottunkat sírjába.

Herrmannt tudományos technikai irodalmunkban számos önálló szakmüve és közleményeinek nagy sokasága révén az első helyek egyike méltán megilleti. A telitett és tulhevitett gőzök, a gázok termodynamikájá- ban, a szilárdságtan, mechanika és dynamika számtalan részletében végzett elméleti kutatásaival, azonkívül a bányászat és gépszerkesztés gyakorlati fontosságú problémáinak számos megoldásával hazánk határain túl is értékelt nagy koncepciójú művekkel és dolgozatokkal gazdagította technikai irodalmunkat; és igaza van a nekrológ Írójának, amikor őt magyar vonatkozásban Grashof, Zeu- ner, Bach, Föppl és Fischerrel egy sorba állítja.

Magyar tudós és magyar mérnök volt 6 a szó nemes és mély értelmezésében. Élete végéig sem tudott ősi székhelyünktől elszakadni; ott élte bús magányában, szenvedésben és lelki fájdalomban a megszállás és el- szakitás gyászos éveit; csak meghalni jött át csonka hazájába, hogy teste a megszentelt földben pihenjen.

Felejthetetlen tanártársunknak, a kimagasló és nagyot alkotó magyar mérnöknek áldott emlékét főiskolánk és