A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Schelle Róbert emlékezete: Tomasovszky Lajos főiskolai rendes tanár

^chelle Róbert emlékezete. {/'hbUldL(2j<n -ioAA^t- k ■ ЮллазА, ■ A 150 éves dicsig mu^a tekintő főiskolánk szomorú sorsra jutott. Ősi fészkéből kiüldözték, mindenéből kifosztották, végül is menekülni volt kénytelen. S hogy szomorú sorsunk teljes legyen, a kérlelhetetlen halál is állandó tanyát vert nálunk ezidő óta, egyik erősségünket a másik után veszítjük el, egyik pillérünk a másik után dől romokba. Legutóbb is Schelle Róbertét, a chemia tudós professorát szólította el sorainkból a halál. De kétségbeesnünk nem szabad, mert a főiskola legdrá­gább, elnemvehető kincsei közé sorolhatjuk nagy embereinket, azok nevei, munkáik sikere, dicsősége, működésűk emléke adja az újabb nemzedéknek az önbizodalmat, a jövő reményét. Azért, ha elfog minket a kétség munkánk sikere iránt, hozzád is for­dulunk Schelle Róbert, aki oly szépet, nagyot alkottál, élted, munkád keltsen bennünk jövőnk iránt erős hitet, taníts meg szi­lárdan remélni, buzdíts bányászt jellemző testvéri szeretetre, példád ragyogjon előttünk, hogy a kitartó munka meghozza a kívánt sikert. л, » • i * Azt mondják, hogy nekünk újból kell teremteni mindent, pótolni az elveszitetteket. Én azonban azt hiszem, hogy csupán az anyagiak pótlása a mi súlyos kötelességünk, szellemiekben nagyjaink dicső példája előttünk ragyog, csak a múlt emlékei­hez kell fordulnunk, s szeretettel tovább építenünk az ő nyom­dokaikon, mert Főiskolánk nagynevű tanárai alapozták meg és gyarapították az egyes szakoknak s a magyar bányászatnak a tudományát. * * * Schelle Róbert életét és működését a B. és K. Lapokban ékes szavakkal méltatta Schréder, e szerény sorokban őt mint tanárt óhajtom emlékezetbe idézni.

Next

/
Thumbnails
Contents