A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Schelle Róbert emlékezete: Tomasovszky Lajos főiskolai rendes tanár
55 Schelle Róbert (született 1851 április 11-én Poprádfelkán) chemikusnak és tanárnak született. Kora fiatalságában a gymná- sium elvégzése után a szepesi István-kohóba kerül, s ott a laboratóriumban már chemiai kísérletekkel foglalkozik. Majd Sel- mecre jön az akadémiára s itt nagy tanítómestere, Dr. Schenek felfedezvén benne a chemiához való vonzalmát, mint hallgatónak helyet ad belső laboratóriumában, és az akadémia elvégzése után assistensének fogadja. Ezután rövid ideig a központi kohóban ellenőr, s onnan a selmeci. bányakerületi vegyelemezőbe kerül főnöknek. Ezen állásában kapja meg a nagy bányászati ösztöndíjat, amellyel Heidelbergbe megy Bunsent hallgatni, s később Aachenbe Classentől tanulni. S midőn igy sok elméleti és nagy laboratóriumi gyakorlattal rendelkezve visszatér Selmecre, elnyeri a selmeci főiskolán a fémkohászati tanszéket 1888-ban. Ezzel azután meglelte azon poziliót, amely megfelelt képességeinek, hajlamainak. Mint tanárnak is munka volt eleme, ezt tanította, ezt mutatta saját példájával. Az igazi tanárban azonban a szaktudós és tanítómesternek eggyé kell olvadnia, ami nála teljes mértékben meg is volt. A csaknem 30 évi tanári működése alatt sok száz hallgató gazdagodott szellemének kincseiből, sok tanulta megismerni a bányász és kohászra oly fontos chemiát. Tudott dolog, hogy a fémkohászat nem egyéb, mint alkalmazott chemia, s tőle hallgatni kohászati előadásokat igen nagy élvezet volt, mert minden mondatából kicsillant nagy chemiai tudása. A sokféle kohászati eljárást taglalva, mindig reá mutatott a chemiai alapelvekre, amelyeken azok felvannak építve. De még nagyobb mester volt a laboratóriumban. Selmecbányán abban az időben a fémkohászat az u. n. bányahatósági épület udvari helyiségeinek első emeletén volt elhelyezve. Kicsinyek, szükek, rosszul szellőztethetek valának azok a szobák, mégis mily fáradhatatlan szorgalommal, igen szűkös tanszéki dotátió mellett nap-nap mellett késő estig foglalatoskodott hallgatóival együtt a laboratóriumban, élő példát mutatva nekünk, tanítva, oktatva minket. De nem ez a tanszék volt vágyainak netovábbja, hanem a bányavegytani, amelyet Dr. Schenek nyugalomba vonulásakor ő nyert el 1892-ben. Itt fejti ki a legnagyobb tevékenységét, ez a terület felelt meg leginkább képességeinek, kora reggeltől késő
