A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Herrmann Emil emlékezete: Kövesi Antal, főiskolai rendes tanár
48 Életének harmóniája és békéje legszebben nyilvánult meg a családi körben. Ideális életet élt hűséges nejével, Belló Franciskával, a szélaknai hivatalfőnök jóságos leányával, akit korán elvesztett, — noha hosszas betegségében önfeláldozóan ápolta. Megnyugodva az Úr akaratában, minden reményét és boldogságát bájos leánya, néhai Remenyik Károly bányaigazgaló felesége és ennek gyermeke, továbbá apja nevéhez és híréhez méltó fia, Herrmann Miksa, a mérnöki kar kimagasló tagja, műegyetemi r. tanár, a magyar mérnöki kamara elnöke, nemzetgyűlési képviselő s az ő családja képezték, akiket életénél is jobban szeretett. Életrajzi adatai: Herrmann Emil 1840 november 13-ikán született Dognácskabányán, Krassó-Szörénymegyében, ahol édesatyja bányaorvos volt, akinek korai nyugdíjazása után a resicai vasgyárba került, s egyideig a lakatosműhelyben dolgozott. Az éleseszü fiút azonban csakhamar bevitték a gépgyár szerkesztői irodájába. Már Dognácskán egy Horkay nevű bujdosó honvédtói mathematikát tanult s Resicán is szívesen foglalkoztak vele feltűnő képességei miatt. 1856-ban Bécsbe küldték némi ösztöndíjjal Hermannt, az ottani műegyetemen akkor még fennállott előkészitőtanfolyamra, ahol az előkészítő tárgyak vizsgáit szép sikerrel letette s a műegyetem első évfolyamára beiratkozott. Időközben a lelkes ifjú elvesztette édes atyját, megszűnt az ösztöndija is, amiért is 1859-ben Selmecbányára ment és az állami ösztöndíj elnyerésének reményében, beiratkozott a bányászati és erdészeti akadémiára. Eleinte leckeadásból tartotta fenn magát, de később 210 forintos ösztöndíjban részesült. 1863-ban kitüntetéssel végezte az akadémiát és mint okleveles bánya- és kohómérnök állami szolgálatba lépett, s a szélaknai gépészeti felügyelőséghez osztatott be. Minthogy az altáró akkor még nem volt meg, a vizemelés kérdése igen fontos probléma volt és a nagykészültségü mérnök azonnal behatóan foglalkozott a ruda- zatos gépek bajaival, s ezen időtől kezdve értékes szakcikkekben számol be tapasztalatairól a „Berg- und Hüttenwesen“ és az „Oesterreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen“ foylóriatok hasábjain Két évvel utóbb, mint tisztjelöltét a leobeni bányászati aka- kadémia Ritter von Hauer nevű kiváló tanára, meghívta tanársegédjének s közreműködött az ő kohógéptani munkájának kiadásánál.
