A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Herrmann Emil emlékezete: Kövesi Antal, főiskolai rendes tanár
Herrmann Emil emlékezete. Kövesi Antal, főiskolai rendes tanár. Budapestről érkezett az a bennünket súlyosan megrendítő és mélyen lesújtó hír, hogy fényes múltú Alma Materünk egyik büszkesége, Herrmann Emil m. kir. főbányatanácsos, ny. főiskolai rendes tanár, az európai hirü tudós, a nemeslelkü, nagyszivü emberbarát, folyó évi április hó 22-ikén a Vöröskereszt kórházban jobblétre szenderült.1 Csak röviddel azelőtt indult el csendes magányából, az idegen uralom alatt sínylődő selmeci otthonából, a patriárchák korában levő ősz tudós a fővárosba szeretett gyermekei közelébe, hogy kínzó bajára orvoslást keressen és ma már helyet foglal a hallhatatlanok Panteonjában, ahol messziről látható, kiemelkedő helyen áll a szarkofágja ! Ide hívom tisztelettel az egész bányász-, kohász- és erdész- társadalmat, a főiskola illusztris tanári karát, a mérnöki munkát s tudást megbecsülő és méltányoló legjobbjainkat, hogy rójják le kegyeletük és hálájuk adóját és hajtsák meg előtte az elismerés zászlóját! De ide kell zarándokolnia az ifjú generációnak is, hogy merítsen emlékéből férfias jellemet, lankadatlan kötelességtudást, nagy szakszeretetet, olthatatlan tudományszomjat és izzó hazafiságot. Ha gyönge erőmben munkásságom közben fogyatkozást érzek a mindennapi élet forgatagában, — szomorú gazdasági és társadalmi viszonyaink közepette — uj erőt meríteni dicsőséges Elődöm emlékezetéhez fogok folyamodni, aki mély és erős meggyőződésű, de alapos szakember, megnyerő modorú, jókedélyü, de szókimondó kolléga, szigorú, de jóságos és igazságos tanár, önzetlen, önfeláldozó, de tiszteletet követelő hű barát volt egész életében. Herrman Emil magasan lobogtatta és előbbre vitte a tudomány világító fáklyáját, tanításai, művei és alkotásai messze, hazánk határain túl, ismertté és becsültté tették nevét 1
