A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Dr Fodor László emlékezete: Dr. Mihalovits János, főiskolai rendes tanár
Dr. Fodor László emlékezete. Dr. Mihalovits János, főiskolai r. tanár. Amióla a m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola selmeci otthonál elhagyta és Sopronban székel, minden itt töltött esztendő egy-egy diszt tört le a tanári kar koszorúján. Dr Barlai Béla, Sobó Jenő, Vadas Jenő és Jankó Sándor, a legutóbbi öt év áldozatainak mélyen gyászolt sorát ime most Dr. Fodor László, miniszteri tanácsos, főiskolai rendes tanár, ugyancsak súlyt és tiszteletet jelentő neve gyarapítja.1 Dr. Barlai és Jankó még javakorabeli férfiak voltak, amikor rájuk borult az enyészet; a többi halottunk bár tisztes kort ért el, de közismerten oly ép és mindvégig bámulatosan megőrzött erőteljes szervezettel élte napjait, hogy azt hittük, hogy a bibliai pátriárkák sorsában fogja őket a Gondviselés részesíteni. Normális, békés, nyugodt körülmények között — úgy érezzük — nem is következett volna be ez a tömeges pusztulás. A halál szinte rendszert alkotó munkáját főképen és döntően azok a katasztrofális, testet és lelket megőrlő események segítették elő, amelyek a legutolsó években a főiskolát úgy intézményes egészében, mint egyes tagjaiban vészes elemi erővel rázkódtatták meg s amelyeknek szülöttjei, a példátlanul nyomorult viszonyok, a szenvedés minden fajtáját zúdították a bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola menekült személyzetére. Az uj sirhant egy nagyértékü, produktiv élet hordozójának porhüvelyét takarja. Dr. Fodor László egyénisége tehetséget, tudományt, kiváló tanári kvalitásokat, mindig úri formák között megnyilatkozott férfias erélyt és gyengéd szeretetet jelentett, oly feltűnően szép és hatalmas testi alakba burkolva, amely az első pillanatra és már külsőleg is tiszteletet parancsolt. 1 Ez a nekrológ a Bányászati és Kohászati Lapok 1924. évi november hó 3-án megjelent 21. számában közöltetett.
