A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor

35

nöki diplomákat, addig ezentúl főiskolánkon az 1920/21. évben életbeléptetett szigorlati rendszerrel mind a három fakultás egységes elvek szerint képesíti mérnökeinket.

Örömmel jelentjük, hogy Bokor Rezső okleveles erdőmérnök, főiskolai tanársegéd, Horkay Gyula okleveles vaskohómérnök, Lakatos Zoltán okleveles erdőmérnök és Vasváry Hugó erdőmérnökjelölt a múlt évben vitézzé avatattak. Serkentse őket a kiváló harctéri teljesítmények révén elnyert legmagasabb kitüntetés arra, hogy szétdarabolt hazánk újjáépítésében hasonló sikerrel vegyék ki részüket mérnöki munkájukkal.

Hálánkat és köszönetünket kell tolmácsolnunk mindazoknak, a bánya-kohóvállalatoknak és gépgyáraknak, amelyek a múlt évi szünidőben is szívesek voltak 26 bánya- és 10 kohómérnökhallgatónkat gyakorlatra alkalmazni. A műszaki felsőoktatásnak egyik hathatós és nálunk még mindig nem eléggé kifejlődött és szorgalmazott segédeszköze a szünidei mérnöki gyakorlat. Sajnos ennek egységes alapokon nyugvó és kötelezően előirt megoldása főiskolánk részéről csak egyoldalúan valósítható meg mindaddig, amig erre vonatkozólag a felettes hatóságok és magánvállalatok között bizonyos elvi, kölcsönös megállapodások nem jönnek létre. Úgy ez, valamint mint minden a mérnöki kiképzéssel összefüggő probléma, mely a tanulmányrend szerinti belső oktatás eredményességének javítását célozza, nem a főiskola öncélú törekvése, hanem valójában a közgazdasági életben működő mérnökök gyakorlati érvényesülését, sikeres munkálkodásának lehetőségét óhajtja fokozni.

Messze vezetne, ha ennek a kérdésnek egész komplexumára most akarnók kitérni; mi úgy érezzük, hogy nálunk nincsen meg a főiskolák és a külső gazdasági élet faktorai között az a nemes és kölcsönhatású kapcsolat, mely külföldön és különösen Németországban a