A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor

vitán felüli, mint a múltban — bizonyító érveket felsorakoztatni felesleges.

A statusrendezés, illetve a létszámcsökkentéssel kapcsolatosan újra fel kell tárnunk ama súlyos helyzetet, amibe az 1924. évi IV. te. alapján kiadott 5000/1924. sz. M. E. rendelet a főiskola tanári karát hozta, me'y rendeletben foglalt intézkedések érzékeny anyagi veszteségeken felül súlyosan érintik főiskolánk reputációját és tekintélyét is azáltal, hogy rendes tanáraink az egyetemi, műegyetemi és állatorvosi főiskolai rendes tanárokra felállított külön statusból kimaradtak.

Annak ellenére, hogy a sérelmes rendelkezések megváltoztatására a multévi megismételt utánjárások és beadványok eddig még eredményre nem vezettek, a jövőben fokozott mértékben kell szorgalmaznunk a tanári statusrendezést, mert a fenti rendelet következménye- képen, amikor a tanárok az ötödéves korpótléktól teljesen elestek, az eddig élvezett és legfelsőbb kinevezéssel biztosított tüzifakészpénzváltságnak kevesebb, mint felét kapják, amikor a békében élvezett vizsgadijpótlékügye sincsen rendezve és tandijjutalékban egyáltalában nem részesülnek, akkor még mindezeken felül az a mai helyzet, hogy főiskolánkon az V. fizetési osztályba kinevezett rendes tanár kinevezését követő három év utáni első fokozatba történő előléptetéssel elérte az egyáltalában lehetséges legmagasabb illetményét és a 32 évre terjedhető szolgálata alatt a további előléptetés minden formájából ki van rekesztve, ami az állami statusban, de különösen a tanári pályán, egyáltalában egyedül álló eset.

Nem akarunk itt az eddigi felterjesztéseinkben részletesen kifejtett okok és indokokra kiterjeszkedni, csak kiemelni óhajtjuk, hogy a Felsőoktatási Egyesület ügyünket magáévá tette, az egyetemek, műegyetem és állatorvosi főiskola testvéri együttérzéssel mellénk állottak