A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor
17 Külön mély és hálás köszönetimket kötelességünk a Felső- oktatási Egyesület igazgatótanácsának kifejezni azért, hogy abban a küldöttségben, amely a pénzügy- és föld- mívelésügyi miniszter urak őnagyméltóságainál jelent meg, Dr. Tauffer Vilmos az egyesület elnöke és Zelovich Kornél műegyetemi tanár, az egyesület műszaki osztályának állandó előadója résztvettek és kérésünk jogosultságát, sérelmeink fennállását a Felsőoktatási Egyesület részéről is dokumentálták. Ugyanitt mély hálánkat tolmácsoljuk a Bányászati és Kohászati-, és az Erdészeti Egyesület elnökségeinek, akik kartási szeretettel és igaz megértéssel siettek ügyünkben segítségünkre és maguk részéről is alaposan indokolt memorandumukat küldöttségileg adták át a minisztereknek. Nagy bizalommal és ragaszkodással viseltetünk a pénzügyminiszter úr őnagyméltósága iránt, aki a szükséges megoldást bizonyára megtalálja, mert őexellenciája a felsőoktatás kérdéseit mindenkor nemcsak jóindulatú figyelmében részesíti, de eddigi magas intézkedéseivel mindenkor segítségünkre is volt. A statusrendezéssel végül szorosan összefügg a segélytanszemélyzet kérdése is, mely nálunk részleteiben ép oly megoldatlan ügy, mint, amit a Rector Magnificus mult évi beszámolója mutatja, a műegyetemen is. A segédtanszemélyzet ügye kettős vonatkozásban vár főiskolánkon megoldásra. Elodázhatatlanul szükséges, hogy asszistensi és adjunktusi állások szaporitassanak, mert továbbra nem tartható fenn az a lehetetlen helyzet, hogy gyakorlatokkal, laboratóriumi munkálatokkal biró egyes tanszékek segéderő nélkül maradjanak a jövőben is, amely visszás helyzet összes káros következményeivel fokozottan ép a múlt év folyamán jelentkezett akkor, amikor a már említett személyzet apasztása révén nyolc dijnoki állást is elvesztettünk, amelyek eddig legnagyobb-
