A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor

15

illetőleg, hanem az altiszti, laboránsi és egyéb állásoknál is. Lehetetlen heterogén jellegű tanszéket összevonni, és lehetetlen a segédszemélyzetet redukálni, mert a rajztermekben, laboratóriumokban és egyéb intézményeknél alárendelt és mellékmunkát a tanár és adjunktus vagy assistens nem végezhet.

Az egyetemek és főiskolák a nemzeti tudományos kultúrának élő és folytonos fejlődésben álló szervei, melyeket szanálással lassú sorvadásra Ítélni nem lehet; egy főiskola — hogy a szokásos rossz kifejezéssel éljünk — „le nem építhető“, annak fokozatos és folytonos előrehaladásban és kifejlődésben kell állani, aminek egyik és szükséges biztositéka a minimális és nélkülözhetetlen személyzet fentartása.

A tanárok teljes tudatában vannak hazánk szomorú helyzetének és a szanálás által megakadályozott természetszerű létszámszaporitás elmaradásával már úgyis önként magukra vállalták azt a többletmunkát, ami főiskolánknak az utolsó években beállott szükségszerű és elmaradhatatlan továbbfejlődéséből adódott; ezen felülmenni lehetetlen, mert az akkor bekövetkező visszafejlődésért a felelősséget senki sem vállalhatná.

Az államhatalom minden arra hivatott szervének, amely a létszámcsökkentés gyakorlati keresztülvitelének súlyos és nehéz problémáját sorsdöntőén intézi, álláspontunk helyességét el kell ismernie, mert evvel nem különleges, vagy protekciós egyéni elbánást kérünk főiskolánkra, mint hazánkban az általunk képviselt mérnöki szakokra egyedüli és legrégibb technikai felsőoktatási intézményére, hanem álláspontunk méltánylandóan igaz és helyes marad, ha fennáll országos kulturális és köz- gazdasági tekintetekből és érdekekből mérnökeink kiképzésének szükségessége; erre pedig — és ez ma épugy