Erdőmérnöki Főiskola tanácsülései, 1955

1955. november 2.

beszerezni, ha másként nem megy, csere ut jón. beszámoló szerint^ az elmúlt évek kiváló luc magtereié se mintegy kénysz6ritette az Erdőgaz- dasógöt a túlzott lucositásra. Ez helytelen. Ha fenyvesitünk, arra nem luc,"hanem az erdeifenyő alkalmas, úgyszintén, ha van vadvédelmi kerítése az erdőgazdaságnak, a jegenyefenyő.

Foglalkozott a beszámoló a cseri talajok problémájával is.

Bár helyes ezzel a kérdéssel foglalkozni, de a cseritalajok erdősítése nem országos probléma és véleményem szerint az erdősítést megelőzően úttörő cserjésitést kell végeznünk.

Még néhány kérést szeretnék előadni.

Szeretném, ha az erdőgazdaság a munkájába az Erdőmérnöki Főiskola tanszékeit nagyobb mértékben bevonná. A beszámolóból hallottuk, hogy a T.E. és a Főiskola együttműködése nagyon jó. Ez a jó együttműködés valószinü az igazgató személyére vonatkozik, de nem vonatkozik sem a TE., sem a Főiskola többi dolgozójára. Nem kérnek tőlünk szaktanácsot, pedig mielőtt az üzemi tervekhez hozzáfognak, elvi kérdéseket kellene közösen eldöntenünk, például egy gyérítést, felujitást. Ez ne künk évenként csak pár órát jelentene, igy nem állna elő a helyzet, ami például Brennbergben is fennáll, hogy a gyérítés egész korszerűtlen. Ha mi beleszólhattunk volna, úgy jobban végezték volna el ezt a munkát. Szive sen adunk mindig mindeben tanácsot, segítséget, az üzemi részlettervet látnunk kell, vagy azért, ^ hogy melléjbe álljunk, vagy azért, hogy'megbombázzuk.

Ez nem akadékoskodás részünkről, hanem a főigazgatóság által előirt üzemterven kivül és felül meg kell állapítani mi az, amit ránk rónak a tervek, nem tulzottak-e a kötelezettségek.

Az ilyen fajta óvatos eljárás feltétlenül szükséges és mi az Erdőgazdaság rendkívüli hivatását tekintve kell, hogy kényesebb legyen a megoldások teljesítésében, mint más erdőgazdaság.

Foglalkozni szeretnék még a bemutató területekre vonatkozó résszel. 1958-ban lesz a Főiskola fennállásának 150. évfordulója.

Ekkor a világ szakemberei mindnyájan érdeklődéssel fordulnak felénk. Tudom, hogy a bemutató területekre már most gondolnak, azonban ez nem elegendő, hanem a TE. egész mivoltában olyan kell, hogy legyen, hogy tényleg mintaszerű erdőgazdaságot és erdőgazdálkodási eljárásokat mutathassunk be. Ehhez az előkészülethez nem elég néhány hónap, hanem már most meg kell kezdeni, mert az erdőben nem lehet olyan hamar rendet teremteni.

Egész megoldatlan még mindig a gyakorlatokra való kiszállítás, legnagyobb elismerés és köszönet illeti a TE. igazgatóját, hogy lehetővé tette az érdekesebb gyakorlatok megtartását azzal, hogy tehergépkocsival kiszállíttatta a hallgat ókat a gyakorlat színhelyére, igy nem fogytunk^ki az időből azzal, mig gyalog odaér a társaság. Azonban^ezt a segítséget a TE. évközben, amikor neki is szüksége van a gépkocsira, megadni nem képes. Egészen móskénrt tudnánk elvégezni a gyakorlatokat, ha volna már autóbuszunk. Ez a gyakorlati erdőgazdálkodás szempontjából is haszonnal járna, mert mi végzünk a hallgatókkal olyan gyakorlatokat, amelyek alapján a kijelöléseket végre lehetne hajtani. Az erdőgazdaság illetékes szakembere aztán nézzen utána, hogy valóban végre is hajtsák, például az alátelépítést, gyéritést, t alaj müve lést, mert igy válik azután a gyakorlat valóban érdekessé.

Az a megállapításom, hogy a TE. személyzetének nagyrésze még ma sincs tisztában a TE. igazi céljával és hivatásával. Itt természetesen nem a vezetőkre gondolok és nem is a hegyvidéki er-