Erdőmérnöki Főiskola tanácsülései, 1955

1955. november 2.

- 4 A közelitő utakra vonatkozóan azt akarom megjegyezni, hogy a fát nem arra döntöm, amerre dőlni akar, hanem irányítva kell dönteni. Ehhez azonban szakképzett munkásokra van szükség, olyanokra, akik ismerik a három ékkel való munkát. lényeges dolog^az irányított döntés azért is, hogy kárt ne okozzunk a döntessél az élőfában, a természetes felujulást tönkre ne tegyük, stb. Azonban az irányított döntéshez megfele lő munkabért kell szabni, különben soha n6m lesznek megfelelő szakképzett munkásaink. Vagy ha tetszik prémiumot kell fizetni a szakmunkásoknak, de az a lényeg, hogy a munkástól ne követeljünk olyan munkát, amiért fizetést nem kap. Már tapasztaltam é- vekkel ezelőtt, hogy vannak olyan munkanemek, amelyeket el kellene végezni, például az erdei fenyő kérgezésénél a gyökfőig való kérdezés, de nem lehet a munkásoktól megkövetelni, mert nincs rá norma. Pedig ez erdővédelmi szempontból fontos, mert a gyökfőnél bújnak meg a rovarok, főleg az ormányosok és ha ezek ottmaradnak,^ tönkreteszik a fát, kárt okoznak, tehát a talaj szine alá kell kérgezni. Javasolnám, hogy foglalkozzanak ezzel a problémával és legyenek szive sek erre a kérdésre válaszolni.

Jablánczy Sándort Sallay elvtárs beszámolt azokról az örvendetesen szép eredményekről, amelyeket az elmúlt évben elértek. Beszámolójából azt a gondolatot szeretném kiemelni, hogy a T.E. célja: magasszinvonalu műszaki munkát produkálni, az Erdőgazdaság ezen az utón el is indult már. Különösen az szolgált örömömre, hogy minden tervüket 100 $-osan, vagy azon felül teljesítették. Ez a legszimpatikusabb tervezés, mert ez a tervezés reaálitását bizonyltja. Azonban egy számot ki kell emelnem a beszámolóból, mégpedig azt, hogy a gyökértuskó termelési tervüket 166 ?ó-ra teljesítettéi. Korszerű erdőgazdálkodás mellett helytelennek tartom ezt az eljárást, mert az erdőnek ezt a természetes trágyáját elvinni nem célszerű. Ha már van tuskótermelési kötelezettsége az Erdőgazdaságnak, igyekezzék leszorítani, amennyire lehet, de semmiesetre se teljesítse túl. E- gyébként minden százalék nagyon imponáló volt. Az a megállapitás, hogy a számok mögött a minőségi emelkedés és a műszaki szinv^nal emelése nem megfelelő, azt hiszem túlságosan reális és szigorú önkritika.

Beszélt Sallay elvtárs a talajerő fenntartásáról. Ennek leghatásosabb módja, ha a gyokértuskót nem termeljük ki.

Foglalkozott Sallay elvtárs a rejtett utak kijelölésének gondolatával. Az erdőgazdaság fejlődésének legfontodsbb útja az ut.

nemcsak szójáték, de valóban igy is van. Márpedig a T.E-nál az utgazdálkodással nem lehetünk megelégedve. Én a gazdaságos utgazdálkodás fejlesztését látom a legfontosabbnak. Erről a témáról nem sokat mondott Sallay elvtárs, bár a TE. összes tervei másra vonatkozóan a legkorszerűbb és leghelyesebb utat mutatják. Most azonban a térbenii renden kivül az ut gazdálkodásról semmit sem hallottunk. Szeretném, ha a TE. a rosszul kezelt földutak karbantartására vonatkozóan az illetékes tanszékkel együttműködve tervet dolgozna ki. Az utak nagyrésze rossz helyen van, rosszul van vezetve. Folyamatos munkával ^ét flehet alakítani a TE. úthálózatát. Egy látszólagos tervtelje- sités ércekében nem lehet esetleges rohammunkával tönkretenni a földút akat azzal, hogy nem megfelelő időben szállítják ki az erdőből a kitermelt fát. Az utak karbantartására utkaparókat kell megfelelő számban alkalmazni.

Az erdőgazdálkodás fejlődésében a legkisebb helyet a telepítési és erdőművelési kérdésben látunk. Pedig ez a kérdés szorosan összefügg az utgazdálkodással. Ezen a téren kérek még pótlást.

Érdekel még a bükk-makk probléma, mert fontos, hogy a bükköt visszahozzuk srdeinkbe. Sallay elvtars említette, hogy évi 50 q bükk- makkot nem tudnak beszerezni. Intenzivebben kell ezzel a kérdéssel

foglalkozni, meg kell próbálni az ország nyugati erdőgazdaságaitól