Erdőmérnöki Főiskola tanácsülései, 1955
1955. szeptember 29.
gokat pótolni tubáit. Haracei elvtárs megemlítette, hogy az oktatók között is igen sok a munkás és paraszt származású, a&ik nehéz körülmények között tanultak ée érték el eredraényeiket• Ho^y ez ig,> volt, azt senki sem vonja kétségbe, azonban az is nyilvánvaló, hogy az elmúlt rendszerben nagyon sok hallgató volt, aki azért nem tudta befejezni tanulmányait, mert anyagiak tekintetében rosszul állt, ée nem kapott semmi anyagi támogatást, sem ösztöndíjat, sem tandíjkedvezményt, sem ellátásukat nem tudták biztosítani. Arra a- karok rámutatni, hogy voltak, akik kitanultak, és ez különösen jellemző a soproni egyetemre, mert az egyetemi tanárok ebben segítségükre voltak. így engem is a továbbtanulásban dr. Toxczy fíornoch Antal segített, de ez csak egy kirívó eset a sok közül, és nem tudjuk, ho,;y hány tehetség kallódott el azért, átért nem volt, aki a hónuk alá nyúlt volna, nem volt, aki g segítségükre sietett volna. Ezt az állapotot akarjuk mi felszámolni, a mai fiatalok esetében. Kornya Lajost Legyen szabad Haracei professzor elvtárs állít áeénalT^iat&niSizTáBár a néhány adatot ielsorolnom. A négy évfolyamról lemorzsolódott, kizárt, évismétlő ée évkihsgyóet kapott hallgatók száma 44 fő. Ebből munkás 34, szakérettségizett ?9. Ez megfelel a hallgatóság szociális arányszámának. A lemorzsolódás okát kutatva magáilapíthatjuk, hogy több-- ségében nem tanulmányi, hanem egyrészt anyagi, másrészt egészségi természetű. Ez a körülmény arra enged Következtetni, hogy az oktatók igenis jó munkát végeztek, segítették a hallgatókat, különösen a munkás- parasztszármazásua^at és a szenérettságizettekét tanulmányaik végzésében. Ezt az állít éat támaszt je alá az a tény is, hogy az utó- vizsgaidőszak lezárása után munkás és parasztszármazású hallgatónak elmaradt vizsgája nincs, s a tanulmányi középérdemj6gyek nem rosszabbak az értelmiségi és egyéb származásuakénól. Sebestyén Gyula; Az egyetemi LISz. szervezetek munkáját figyelve""meg kell 'állapítani, hogy a vezetőszerepet általában nem munkás-parasztfiatalók viszik, hanem olyan elemek, ágiknak viselkedése saját osztály szemléletüket tükrözi és ezáltal az ifjúság magatartását rossz irányba tereli. Itt vár komoly feladat a nevelőkre annak elősegítése érdekéden, hogy az ő támogatásuk révén is hozzájussanak a munkás-paraszt származású ifjak azvőket megillető v^zetőszeiephez* xíUx Andrást Az előbbi kérdéssel kapcsolatban volna meg^e- gyezni valóm. Kétségtelen, hogy az értelmiségi szülők gyermekei azért tudnak jobb eredményeket elérni, mert velük általában otthon foglalkoztak, ami az iskolai oktatás előnyös kiegészítése volv. Ebből következik, hogy a munkás- parasztszármazású fiatalok nem tehetségtelenebbek, amikor az egyetemre kerülnek, a mi kötelességünk, hogy ezt a különbséget eltüntethessék, ebben ee- g its égükre lenni. Fokozottabb figyelmet szenteljünk nekik, legyen állandóan rajtuk a szemünk. A központi Vezetőség határozata megállapítja, hogy az oktató- nevelőmunka nem megfelelő és sok tekintetben hagy kívánnivalót hátra. A tudományos kutatók, aspiránsok kivonják magukat e társadalmi munkából, önképzésük Bem megfelelő. Pedig a Központi Vezetőség határozata éppen a társadalmi munka fontosságát huzza alá. Le eppen ez az a munkaterület, ahol mi nagyon sokat tehetünk. Szakszervezetünk választások előtt áll. Kérem, hogy a
