Erdőmérnöki Főiskola tanácsülései, 1955

1955. szeptember 29.

- 5 tanszéki értekezleteken, araikor a kari és majd az 2z.£, tagijainak kicserélésével és megválasztásával foglalkoznak a bizalmi indítványa nyomán, alaposan fontolják meg, hova, kit állítanak, a tanszékvezetők hassanak oda, hogy a hozzájuk beosztott oktatók vegyék ki részüket a társadalmi munkából, vállaljanak szakszervezeti funkciót. Mindenki vállalja óe lássa el a ráháruló feladatodat és akkor sikerül eleget temünk a Központi Vezetőség határozatának ránk vonatkozó követelményének.

Stasnsy Albert: le kell szögeznem, hogy nem kifogásoltam Htrausz eÍvtárs által elmondottakkal kapcsolatban a felvett hallgatók számszerinti megoszlásának arany számát.

A második, amit megjegyezni kívánok, hogy Kornya elvtára által ismertetett tanulmányi eredmények is engem igazoltak, vagyis bebizonyosodott, hogy a munkás- paraeztszármazásu fiatalok felkészültsége nem gyengébb, mint az egyéb származásunké.

Amit Lux András mondott, hogy az értelmifiégiek gyermekeinek nagyobb lehetőségük van az iskolán kívüli önképzésükre, és segítséget >u-..pnuk ehhez a szülői huzban, azt csak az ere mi iskolára vonatkoztatva fogadhatom el.Mert azt, hogy egy 15-18 éves gimnazistát otthon a tanulóéban segítsenek, azt kétlem. Sőt, határozottan az a véleményem, hogy ebben a korban a szülői segítséget a gyermek már nem hogy kéri, de határozottan nahézményezi.

Mindezeket egybevetve fenntartom azt az előbbi állításomat * nogy a-^munkás- és paraszt származású hallgatók előképzettsége és képessége nem különbözik az értelmiségi és egyéb származású hallgatókéitól. .

Magyar János; Ne item csak annyi a hozzáfűzni valóm, hogy úgy ve s ze m észre, az ifjúság általában, származóéi megkülönböztetés nélkül, nem eléggé verekszik azért, hogy diplomát szerezzen. ügy fogják fel a kérdést, hogy már felvették Őket a Főiskolára, azzal ők mar úgyszólván meg is szerezték a diplomájukat, vagyis megváltották a jegyet, amivel az egész előadáson részivé he t ne k. A kikerült, mérnökök a gyakorlati életben aztán szintén k.em hajlandók úgy vereke dni a szakma nehézsége ive 1 szemben, nem veszik a fáradságot, hogy a problémákkal megküzde jenek szakiroda- lomban való kutatás,^ önképzés segítségével, mint ahogy az fiatal emberektől elvárható volna. Az oktató megszakadhat az igyekezettől, hogy eredményesen oktasson, ha az ifjúság nem hajlandó küzdeni, verekedni az eredményekért. ÍJn ebben látom a legfőbb hibát, ebben látom a nehézséget, amit el kell távolitanuok. Hogy őszinte legyek, azt ia megmondom, hogy ennek mi a módja, nem tudom.

Szeretném, ha Hérs L szló diákotthonigazgató, aki már régebben is foglalkozott nemcsak az ifjúság oktatásával, hanem nevelési kérdéieivel is, & hallgatók általános műveltségének, magatartásának megváltoztatására véleményt mondana. Ha is bent lakom már elég régen a diákotthonban, ée sok mindent láttam, tapasztaltéin. Mindenekelőtt azt figyeltem meg, hogy az ifjúság úgy közlekedik a folyosókon, lépcsődön, hogy az egy csordának is becsületére válnék. Ln mindenese lőtt azért szeretnék változtatni rajtuk, mert minden hibájuk ellenére, nagyon szeretem az ifjúságot, és fáj nekem, hogy'ilyennek lá^om, amikor tudom, hogy Jobb is lehetne. Hiábavaló a sok ümiurc angolas, ami itt mái~elhan^zott, az & sok figyelmeztetés, határozat,ami ennek az érdekében történik, ha az ifjúság általános müveit éa égét, magatartását nem változtatja meg. Ne higyje egy hallgató sem azt, hogy azért, mert ő munkás, vagy per ászt származású, minden további nélkül máris megkapja a diplomáját és minden oktatónak erkölosl kötelessége, hogy 4 év leforgása után a nyakába varrjon egy diplomát. A tapasz-