Erdőmérnöki Főiskola tanácsülései, 1955

1955. szeptember 29.

hogy tiszta Képet tudnék alkotni és össze tudnám hasonlítani, hogy melyik egyetemre mi vonatkozik ée mennyire áll a többi egyetem munkája fölötte vagy alatta a mienknek. L'gy vélem, hogy nálunk any- nyira nem rossz e helyzet, mint a határokat átolvasása után látszik. nne k. bizonyítására engedjék meg, hogy egy szamot említsek.

Azt mondja a hat rozst, hogy a népművelési Minisztériumhoz tartozó egyeteme ken a beiskolázás alkalmával a munkóe-paraestszármazású hallgatók arány száma a minimális 45 %. Ezzel szemben nálunk ez az arány szám 70 #, Így tulmintünk a javasolt ée előirányzott 63 á-on.

elhangzott az a kifogás, ho^y a tanárok nem adnak elég segítséget a munkás- paiasztszáraiazasu hallgatókru k. Itt e Főiskolán - nem a hallgatók, hanem e tanárok között - sok a munkáé és paraszt származású. Mondhatok neveket, mint Sébor János, iernky Ernő, Adamovich László, Hsreosi Lajos. Mi mindnyájan faluról jöttünk, parasztgyeriaeiuiént nevelkedtünk, senki sem nyúlt a hónunk alá, nem voltunk féltett és dédelgetett, különösen kedvelt valakik, akiket segíteni kell, mégis vittük valamire. Persze, határozottan meg kell állapítanunk, hogy a helyzetünk annakidején sokkal nehezebb volt, mint ma. főbb volt a munkáé- paraszthallgató lemorzsolódása, kisebb százalékot vettek fel az egyetemre, mint ma, de Főiskolánkat vád nem érheti a«-kor, amikor ilyen magas arányszámu munkás- pár as-,t származású hallgatót vettünk fel. Nem is tapasztalhattuk nálunk egyetlen esetben sem azt, hogy az oktatók ellenszenvvel vették volna, ha munkatársul munkás, vagy parasatszáramzásu fiatal oktató került melléjük. Ha úgy lenne, hocy a munkás- parasztezar- mazáeu hallgatók tanulmányi eredménye rosszabb, tételezzük fel, ' b r a. lünk ez sem áll, akkor sem le he fene egyetlen 'októ látni ennek a hallgatók gyengébb adottságában. A természetben az élőlényeAre sokféle tényező hat, nyilván itt iá többféle hatást kell íouatnunk, Kern abbi n van tehát ez egyetlen hiba, ho^ esetleg a főiskolai oktatók nem megfelelően foglalkoztak velük. Lehet, hogy azok a szervek, akiknek a feladata a hallgatok nevelés és kiválasztása, mielőtt az egyetemre kerülnének, nem végzik megfelelően és jól ezt a munkát, nem felelnek meg a helyes kivt lass tás feladatinak. lám. akarom ezzel a Főiskola oktatóinak munkájára azt mondani, ho.y minden hi-"’ bától mentes ét kiváló, de azért nem csak ecy6tlen s emszögből kell megvizs*. ’ lni a hibákat és hiányosságokat. Reméljük azonban, hog^ most már a középiskolák nevelőmunkája is megjavul ée akkor ez a kérdőé íe enyhébb lesz ée az egyetemre kerülő munkás- parasztszármazású hallgatók is nagyobb készséggel és jobb alapp/al kerülnek a Főiskolán . Itt kell kezdeni tehát e ba orvoslását, a kozépitko- lákb&n ób ezt a problémát ismeri ie kormányzatunk, igyekezik is segítséget adni ennek kiküszöbölésére.

Strausz József: Két hozzászólóéra szeretnék reflektálni* Stasaey~prÖ£esezor elvtars felvetette a kérdést, hog* ugyanolyan e- lőképzettség mellett, miért kell a munkás- paraszt származású hallgatókkal külön foglalkozni. Nem titok ée a fanács tagjai ie tudják, hogy a nagyobb $ arány miatt a munkás- parasztszármazású hallf

atok közül sokan jó, sőt közepes érette givel jöttek a Főiskolára.

zzel szemben ez értelmiségi, alkalmazott ée e^yob származásúak éppen az alacsony miatt kitűnő, jeles érettségivel rendelkeznek.

Ez nem jelenti azt, hogy nem megfeLelő hallgatókat vettünk fel. Az átlag közepes eredménynek minden hallgató megfelelt. Ellenben, ha megvizsgáljuk, hc^y Magyarországon a lakosság foglalkozás szerinti megosztásban 80 y«-ban munkás és paraszt és csak 20 % értelmiségi és alkalmazott foglalkozású, ez & körülmény indokolttá teszi, hogy’ munkás és paraszt ifjak kerüljenek túlsúlyban a főiskolákra és egyetemekre és azoknak minden segítséget megadjunk, hogy a hiányossá