Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1981
1981. január 30. egyetemi tanácsülés - Az Erdészeti és Faipari Egyetem oktatási szervezeti egységeinek korszerűsítésére
4 \ lenleginél több irányban elágazó szakterületi képzés csak szakosítással volna megoldható, ezt azonban az ágazatok nagyságrendje nem teszi lehetővé, illetve indokolttá. A mérnökképzéssel szemben támasztott uj, egyre növekvő követelmények kielégítése szükségessé teszi, hogy a, tartalmi változásokat kövesse a megfelelő szervezeti forma is. Szükség van arra, hogy az oktatás folyamatában a több tanszék által oktatott rész-ismeretanyagot pedagógiai és metodikai tudományos módszerekkel olyan egységes rendezett halmazzá ötvözzük, amely nemcsak az oktatott onyag elsajátítását, a. főbb összefüggések könynyebb áttekinthetőségét teszi lehetővé, hanem jó alapot biztosit a gyakorlati életben a termelésfejlesztés, virányi táa és •—ellenőrzés módszereinek önálló továbbfejlesztésére is. Az 1975-ben végrehajtott un. tantervi reform célkitűzése már ebbe az irányba mutatott, amikor több kisebb önálló diszciplinát nagyobb, átfogóbb tantárggyá vont össze. Az elmúlt 5 év folyamán felsőbb rendelkezésre újabb tárgyak kerültek bevezetésre /pl. számitástechnika, agrártörténet, stb./, amely ellenkező irányba, itatott. Az 1977-ben bevezetett un. komplex államvizsga célkitűzése egyértelműen helyes, vagyis hogy az ifjúságtól az utolsó vizsgán már olyan szintetizált ismeretanyagot kérünk számon, amely az erdőgazdálkodás és faipar területén jól elhatárolható, önálló feladatként jelentkezik. A tanulmányi idő során azonban a feladat megoldásához szükséges ismeretanyagot a hallgató izoláltan, több tanszék különböző oktatási módszerével és felfogásában /sokszor egymástól lényegesen eltérően/ kapja meg, amelyet az államvizsgára való felkészülés rövid időszakában kénytelen saját maga szintetizálni. E probléma mérséklése érdekében törekednünk kell az isrr
