Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1973. március 7. egyetemi tanácsülés - 1. A szervezeti felépítés reformjának megvitatása. Intézetesítés
14 -amit a kémiai oktatás fejlesztése kutatási lehetőség tekintetében elvárunk és ennek mindenképpen a mi meglátásunk szerint faipari irányban erősödnie kell. Ha ezt igy nem tudjuk megoldani, az Egyetemi Tanácsnak más lesz az állásfoglalása, természetesen keresnünk kell más megoldást, de ez elől a Kar nem térhet ki, Köszönöm szépen. Dr.Gál János: En azt hiszem, nem kell amiatt védekeznem, hogy a Karokat meg akarom szüntetni. Merem kijelenteni, hogy tettem annyit a Karok létrehozásáért és az egyetem megalakításáért, mint bárki itt a teremben. Tehát védem is az akkori vivmányait az Egyetemünknek és a Főiskolánknak. Nem lehet azonban kitérni azok elől, hogy a mi Karjaink, illetve az Egyetemünk karai azok nem azonos nagyságrendűek a Műegyetemével és jellegében is egészen eltérőek, mint a Műegyetem akár az épitészmérnöki, akár a vegyészmérnöki, vagy a gépészmérnöki Karok. Természetes, hogy a jövő mérnökképzése vonatkozásában is, ahol egy-regy Karnak ott 4-500 vagy 6000diákja van, hogy ezek akár egyetemi cimszo alatt, vagy, hát a Szovjetunióban alkalmazott technológia szerint intézetenként is, nagy intézetenként működhetnek. Az integrált fagazdaságban azonban más a helyzet. Nekünk tudomásul kell vennünk, hogy népgazdaságunk a faipar területén már eddig is jelentős integrációt hajtott végre, ami a termeléstől a gyártásig, - tehát a kereskedelmet is beleértve, - egy nagy területet ölelt át, és mi meg is próbáltunk ehhez közeledni mikor egy bizonyos átlappolást csináltunk, az erdőmérnökképzésben a fagyrátmány területén és vissza is, tehát az alapanyag-anyagismeret tanban a faipari mérnökeink felé. Tehát 8 célkitűzés az, hogy 10 vagy 15 év múlva ezek az intézetek fölfejlődnek és hogy akkor mi lesz a kari szervezettel, azt tanácsolom, hogy ezt ne vitassuk. Egyezzünk meg abban, hogy ez egy vívmány volt mikor ezt létrehoztuk, tehát nem lehet,*nőm szabad, hogy most úgy hozzunk létre intézetet, hogy ezt a gépteni tanszéket sem-tudjuk házon belül integrálni, hanem az egyik részre kitegyük a cimert és akkor az egyik oktassa külön az erőgépet, oktassa az általánost,?a gépelemeket a másik is oktassa és tulajdonképpen csak az alkalmazott géptani részben válik szét. Ezt nem engedheti meg se Egyetemünk, se az ország magának. Tehát az integrálás célszerű végrehajtásánál ezt figyelembe kell venni még ha 9-10 évvel ezelőtt történetileg úgy is alakult, hogy az most két Karhoz került. Én erre céloztam akkor amikor azt mondottam, hogy a helyes,a párt által megkövetelt célkitűzéseknek nem szabhat egyetemünkön sem határt a jelenlegi kari szervezet. No most kérem szépen megint nagyon félre csúszunk az egész kémia dologgal. Itt senki nem vitatkozik afelől, pedig az volna a helyes, hogy van 24 vagy 26 milliós költségvetésünk és most kiemeljük a kémiát, a következő évben ezt- és ezt megadjuk neki, tehát, hogy fölfejlesszük arra, hogy az előirt célkitűzéseket meg tudja valósítani. Es itt senki nem mondja azt, hogy eddig mostoha gazdája volt az Erdőmérnöki Kar a kémiai tanszéknek, mert meggátolta, hogy a Faipari tanszékeket jól kielégítse a kutatásban és az oktatásban is rosszul oktassa. Én nem tudok ilyenről, hogy ez lett volna mig én voltam a vezető; legalább is nem volt panasz a kémia oktatás minőségére a faipar vonatkozásában. Tehát nekünk azt kell itt most elbírálni, hogy hogyan tudjuk fölfejleszteni a követelményeknek megfelelő szintre a kémia oktatását, kutatását, intézetet, szaktanácsadást, és mindent ami ezzel összefügg. És hogy minél előbb a kitűzött intézeti nevet megkaphassa. No most én azt hiszem, hogy a játékszabályok azért kötelezők mind a két Karra és én szomorúan hallom, hogy a Faipari Kar egyhangúan állást foglalt, a tanszék hovatartozását^ illetőleg, - ugyan akkor Pankotai elvtárs levetette a napirendről,én azt hiszem úgy lett volna helyes, ha ott sem tárgyalják meg, és csak Egyetemi Tanácson lett volna helyes megtárgyalni. Mondjuk ez u
