Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1968-1971
1968. szeptember 14. nyilvános rendkívüli tanácsülés - Pankotai Gábor rektor tanévnyitó beszéde
3 Az Egyetem vezetőségének szándéka, hogy szerződéses munkavállalások kereté-ben megindított és népgazdaságunk által közvetlenül hasznosítható komplex kutatási témákra helyezze a súlyt és az eddig szétszórtan működő erőket a kormányzatunk által a közelmúltban kiadott irányban összpontositsa. Néhány nagy, összevont kutatási témát tűzünk az. Egyetemen belül dolgozó tanszéki munkaközösségek elé és az anyagi erőforrásokat, tanulmányútakat, könyvtárunk tudományos tevékeny ségét és minden lehető egyéb eszközt ennek a támogatására fogunk fordítani. Reméljük, hogy a mezőgazdasági, erdészeti, faipari ágazatok felé még ebben a jubileumi tanéyben konkrét eredményeket tudunk előterjeszteni. Az oktatómunka színvonalának emelése, az oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges kutatás előmozdítása érdekében, de intézményünk nemzetközi tekintélyének erősítésére is, elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk mind az oktatók, mind a hallgatók nyelvtudásának fokozását Ennek érdekében nem szabad sajnálnunk az anyagi és erkölcsi ösztönző erőket sem. A tudományos munkának előmozdítására az elmúlt évek tapasztalatai alapján, két nyelv tanulását tartjuk fontosnak. Az egyik az orosz nyelv, a másik az angol. E két nyelvterületről beszerezhetjük mindazokat a tudományos tapasztalatokat, illetőleg publikációkat, amelyekre nekünk szükségünk van. Erre a két nyelvre van szükség nemzetközi tudományos rendezvényeken, amelyeken oktatóink egyre nagyobb számban vesznek részt.- Ezek mellett a német nyelv művelése csak egy, a földrajzi helyzetünknél fogva jelentős kisegitő szerepet játszhat. A nyelvtanulás azonban nemcsak a fentemlitett célokat szolgálja, hanem azt is célozza, hogy-egyetemünk legnívósabb oktatóit szovjet aspirantúrára, vagy más hosszabblélegzetü külföldi tanulmányútakra küldhessük. A nyelvismerettel be kivánjuk tölteni azt a szerepet, amelyet nemzetközi kapcsolataink erősítésénél főhatóságunk nekünk szánt Fontos feladat oktatási módszereink korszerüsitése. Meg kell tagadnunk minden olyan technikai és Szellemi eszközt, amelynek segítségével az ismeretek átadását tökéletesíthetjük és hallgatóink munkavégzési készségét, a gyakorlati problémák megoldásában valő jártasságát erősíthetjük. Ennek érdekében korszerűsíteni kivánjuk bemutató eszközeinket, laboratóriumainkat, jegyzeteinket és könyvtári szolgálatunkat . Az egyetemi oktatásunk minden egyes idegszálát át kell,hogy szője az egyetemi nevelőmunka. Nemcsak szakismeretekben- gazdag, de jellemében határozott, világnézetében megrendithetetlen, a munkában fáradhatatlan mérnököket kivánunk nevelni. Oktatóink nevelőmunkájának nem csak szakaszosan kell jelentkeznie, hanem annak át kell hatni az előadások, gyakorlatok, szabad foglalkozások, a kollégiumi élet, a sporttevékenység és minden egyéb társadalmi megnyilvánulás minden egyes momentumát anélkül, hogy ez a nevelési folyamat bárhol is törést szenvedne és az egyetemi munka bármely szakaszán magával ellentmondásokba kerülne. Személyes meggyőződésem az, hogy a legjobb nevelőeszkoz, a legjobb nevelőmódszer az, ha ifjúságunk elé nap mind nap megoldandó, de egyben megoldható feladatokat tüzünk ki és ezeket a feladatokat nevelési céljainknak megfelelően választjuk meg, teljesítésüket számonkérjük és elvégzésük közben a legszükségwsebb segítséget megadjuk. Amit ifjúságunk részére a szilárd szocialista világnézetük kialakítása mellett legtöbbet tudunk adni, az a feladatok megoldásánál mutatott küzdőképesség. Ennek a kazdőképességnek a hiánya az, amelyet üzemeink vezetői a fiatal mérnökeinkről alkotott véleményükben^ a leggyakrabban kifogásolnak. '
