Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1968-1971
1970. szeptember 16. ünnepi nyilvános tanácsülés - Tanévnyitó ünnepi beszéd
2 Ifjúságunk igen nagy érdeklődéssel és felelősséggel, konstruktiv aktivitással vett részt az oktató-nevelőmunka korszerűsítését, a demokratizmus fejlesztését, az uj tanulmányi rend, vizsgaszabályzat és ösztöndíj módosítását tárgyaló vitákban. Az elmúlt tanév egyik legfontosabb feladatául az egyetemi oktatásunk korszerüsitésének. kérdését tűztük ki. Tudatában voltunk és vagyunk annak, hogy ezt a feladatot nem lehet egy tanév keretein belül megoldani. Az elért eredmények számbavétele után megállapíthatjuk, hogy ez a nagyjelentőségű munka Egyetemünkön nem haladt a megkívánt ütemben. Valljuk továbbra is, hogy egyetemi oktatásunk elsőrendű szükséglete a "színvonal emelése, az oktatás korszerüsitése. Az elkövetkező időszakban éppen ezért erőinket az oktató-nevelőmunka minőségének fejlesztésére szükséges összpontosítanunk. Oktatásunk nagy problémája, hogy az ismeretanyagok robbanásszerű mennyiségi bővülésével nem párosul kellőképpen az elhagyható, sokszor már elavult, legtöbbször pusztán csak történeti jelentőségű anyagrészek szelektálása, a képzés összehangoltsága és átgondoltsága, éppen ezért jelentősen növekszik a hallgatók túlterhelése. Magában az oktatas-képzés struktúrájában is sok az elavult, konzervatív elem, a felesleges kötöttség. Túlterhelő a kötelező foglalkozások és vizsgák magas száma, nem áll kellőképpen előtérben az önálló munka, a gondolkodás és az alkotó szakmai készségek fejlesztése. A növekvő követelményekkel nem tart lépést a hatékonyabb korszerű képzési formák és módszerek alkalmazása, mint például a kiscsoportos foglalkozások, speciálkollégiumok, alkotó jellegű vizsgafeladatok előtérbe állitása, a modern audio-vizuális es kisérleti tanitási és tanulási eszközök szélesebbkörü használata, a folyamatos tanulás ösztönzése, a fejlettebb vizsgamódszerek bevezetése, stb. Az oktatás-képzés további korszerüsitésére és racionalizálására, a szakmai pedagógiai szinvonal emelésére irányuló munkálatok meggyorsitása felsőoktatásunk fejlesztésének egyik mai legsürgetőbb problémája. E feladat eredményes megoldásához mindenekelőtt szükséges megtalálnunk a legmegfelelőbb szervezeti formát. A képzés egységesitését és hatékonyságát feltétlenül emelné, ha az azonos profilú tanszékek eddigi jogaik csorbitása nélkül intézetekbe, vagy tanszéki csoportokba tömörülnének, s igy nemcsak az oktatás, hanem a komplex kutatás koordináltsága is végre élő valósággá válna. Az intenziv korszerüsités és szinvonalemelés másik gazdaságos és eredményes útja a fejlettebb technikai, gyakorlati^bázissal rendelkező termelő üzemek, kutató intézetek es egyetemünk hatékonyabb kooperációja. E felismerésnek a jegyében füzzük a közeljövőben szorosabbra kapcsolatainkat elsősorban a Tanulmányi Állami Erdőgazdasággal, az EM. Asztalosipari Vállalat soproni üzemével és a Faforgácslap Feldolgozó Vállalattal. Szükségesnek Ítéljük azonban további üzemi, kisérleti bázisterületek kialakítását is. A kiscsoportos intenziv képzést, a behatóbb egyéni foglalkozásokra való áttérést egyetemünkön - bár az országos átlagnál kisebb mértékben - akadályozza a kisegítő személyzet nagyon alacsony létszáma, egyes tanszékeken az oktatói létszámfeltételek aránytalansága és a tanteremhiány. A következő időben e vonatkozásban javulást kell elérnünk.
