Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1968-1971

1970. szeptember 16. ünnepi nyilvános tanácsülés - Tanévnyitó ünnepi beszéd

Az 1962/63-as tanévben végrehajtott oktatási reform során meghatároztuk az erdőmérnök- és faipari mérnökképzés célját. Főbb vonalakban kimunkáltuk a cél eléréséhez szükséges eszközöket és módszereket. Az elmúlt időszak során azonban nem birtuk következetesen végrehajtani a reform célkitűzéseit. A tananyag korszerüsitése során bátortalanul nyúltunk a hagyományosan kialakult oktatási ismeretanyaghoz, az uj ismereteknek viszont - helyesen - feltétlenül helyet adtunk a tananyagban, ezért az oktatott tananyag erőteljesen bővült. A gyakorlati és elméleti képzés arányszámát a reform során 45-55 %-ban határoztuk meg, valójában azonban hallgatóinknak aránytalanul több időt kellett az ismeretek megszerzésére forditani, mint azok alkalmazási készségének a kifejlesztésére. A számonkérés mai rendszere is arra késztette a hallgatóinkat, hogy az ismereteket mindenekelőtt a vizsgák mércéje szerint sajátitsa el. Tehát nemcsak a tananyagkorszerüsités üteme, de a gyakorlati képzésünk aránya sem kielégítő ma már, s igy bizonyos ellentmondások alakultak ki a képzési cél, valamint oktatásunk és számonkérésünk jelenlegi módszerei között.

Népgazdaságunknak pedig olyan erdő- és faipari mérnökökre van szüksége, akik elméleti tudásuk mellett megszerzett alkalmazási készségük alapján a diploma elnyerése után rövidesen a termelő üzem szempontjából is hasznos munkára alkalmasak és akik képesek lépést tartani a tudomány és a gyakorlat gyorsütemü fejlődésével is. Ezért indokolt és elsőrendűen fontos, hogy az ismeretszerzés mellett a készségfejlesztés is előtérbe kerüljön. Az oktatás fő feladata, hogy erős műszaki és biológiai'alapképzésre támaszkodva a hallgatók elsajátítsák azokat a módszereket, kifejleszszék magukban azokat a képességeket, amelyeknek birtokában a tudomány eredményeit a gyakorlatban alkalmazni tudják, képesek legyenek önállóan gondolkodni és alkotni s magukat tovább képezni.

Ebből következik, hogy 5 éves képzési rendszerünkben ki kell szélesíteni a hallgatók önálló munkájának a kereteit, ami nemcsak az ismeretszerzésre, hanem az alkalmazási készségekre is irányul. Biztosítani kell a kisebb csoportokban, intenzivebb foglalkozásokon végzendő munkához szükséges időt és oktatói kapacitás. A jelenleg meglehetősen passziv részvételű órarendi elfoglaltság rovására kellő időt biztosítani az elmélyülésre és az önálló intenzivebb munkára. Ezt a kötelező óraszámok és elavult tananyagrészek észszerű csökkentésével, a kötelező elfoglaltság olyan strukturális átalakításával kell elvégeznünk, ami magában foglalja az egyéni, jelenleg órarenden kivüli munkát is. Jó tankönyvek és jegyzetek mellett koncentráltabbá, mennyiségileg ritkábbá, de minőségileg jobbá kell tenni az előadásokat, elsősorban arra felhasználni, hogy tisztázzák az elvi kérdéseket, módszertani alapokat, feltárják az összefüggéseket és ismertessék a tudomány uj, tankönyvekben, jegyzetekben még fel nem dolgozott eredményeit.

Az aktivabb egyéni tanulás és elsajátítás csak úgy lehet eredményes, ha fejlesztjük a számonkérés formáit is. A jelenleg többségében egy aktusra korlátozódó félévi vizsgák helyett - amelyek többnyire a rohamtanulást ösztönzik és rövidebb ideig tartó tudást eredményeznek - a folyamatos számonkérés módszereire hasznosabb áttérni, illetve jobban felhasználni és ésszerűbben kombinálni azokat.