Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1965.10.27. tanácsülés
lék tehát, amely személyes életútja során részese volt a kapitalizmus borszakának is, döntő tényezője volt a kapitalizmus viszonyai felszállásának is, amely épitője, alakítója, formálója és főszereplője volt a szocialista viszonyok kialakításának is, - maga testesíti meg ezeket íz átmeneti viszonyokat történelmileg, s maga tükrözi ezeket az atme- jeti viszonyokat eszmeileg is. Semmi csodalatos nincs tehát abban, hogy íz átmeneti korszak emberének gondolkodásmódja ellentmondásos, hogy ibben a gondolkodásmódban elkerülhetetlenül tükröződnek eszmeilegaz ij társadalmi viszonyok is, s ezzel egyidejűleg még bizonyos mértékben, 30t egyes területeken nem kivánt mértékben, jónéhány esetben pedig még iominálóan érvényesül a múlt eszmei öröksége is* pe nemcsak erről van azé«, A jelenkor embere felnőtt és fiatal íemzedékének gondolkodását nem csak ez teszi ellentmondásossá.^Helyes- 3 a tudat valamennyi negatívumát kizárólag a múlt eszmei örökségének írvónyesülésével magyarázni? KorántsemI Ha ugyanis a jelen társadalmi viszonyai erős szálakkal kapcsolódnak a múlthoz, ha ezek a társadalmi ászonyok még nem a felépült, hanem az épülő szocializmus viszonyai csupán, képletesen szólva: ha ez a korszak olyan nagy történelmi kisér- _et, amelynek eredményeiben és balsikereiben egyaránt osztozni kell - ikkor ennek a korszaknak bizonyára lehetnek és vannak negativ, bár- lennyire is nem kivánatos, de mégis csak negativ produktumai is* így >éldául egyes társadalmi rétegek aránytalan vagyoni - pénzügyi - kulturális helyzete és lehetőségei, a gazdasági mechanizmus fogyatékosságai, a munka szerinti elosztás elve érvényesülésének torzulásai, az myagi ösztönzés formáinak tökéletlenségei stb. Az átmeneti korszak smberének tudata mint érzékeny műszer a pozitívumok mellett tükrözi izeket a negatívumokat is® S az elemzés még mindig nem teljes. E korszak emberének gondol- :odását ugyanis nemcsak a jelen szocializmusa formálja, hanem a jelen :apitalizmusa is, amely nem csupán földünk lakóinak kétharmadára, ha- lem annak egyharmadát kitevő szocializmus világára is hat, s nem is lyomtalanul. Az a történelmi szükségszerűség, hogy a két társadalmi 'ormáció egy glóbuson él, egymással verseng, s minduntalan, - olykor szokatlan hevességgel, sőt esetenként egy uj világégés lehetőségét is 'elidézve - összeütközik egymással mind a gazdasági élet, mind a politika, mind az ideológia széles frontjain, elkerülhetetlenül nyomot hagy íz átmeneti korszak embere felnőtt és fiatal nemzedékének szellemi éledben. Nemcsak nemes eszméket, nagyszerű erkölcsi tulajdonságokat, bátorságot és elvhüséget, következetességet, kollektivizmust és jövőbe retett hitet alakit ki az emberben, hanem sokszor félelmet és elvtelen- :éget is, egoizmust és közönyt is, a pesszimizmussal kevert mának élés izemléletét is. Még bonyolultabbá^teszi a helyzetet, még újabb ellentmondásokat ízül a tudatban az a sajnálatos tény, hogy számos alapvető , stratégiai s taktikai jellegű kérdésekben mgga a nemzetközi kommunista mozgalom incs egységes állásponton. Az Irányelveket mély tudományosság jellemzi, amikor ezt a rö- 3 -