Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968

1965.10.27. tanácsülés

- 12

bonyolultabbá váló feladat iáé -oldásához* Az oktató feladatai és az oktató terhelése sohasem fog csökkenni, ellenkezőleg, növekedni fog. Olyannyira, hogy akadhatnak oktatók, akik idővel ennek a feladatnak a legjobb indulatuk írellett sem fognak eleget tudni tenni.

Már Jelenleg is vannak az agrárfelsőoktotási intézméyekben olyan oktatók, akiknek egész alkata, oktató pályára való rátermettsége olyan kívánnivalókat hagy maga után, hogy a joszándék,a humanizmusra való hivatkozás sem menti meg őket attól, hogy másirányú tevékenységtől cser-éijék fel az oktatói munkakört.

Az idővel való gazdálkodást mi számonkérjük a hallgatóktól, de vajon mi horyan gazdálkodunk az időnkkel? Helyes lenne, ha azokat az eseményeket, amelyek egyetemünk életében lejátszódnak és az oktatói kar túlnyomó többségét érintik, megkísérelnénk előre rögzíteni; havi vagy negyedévi eseménynaptár kiadására gondolok.

Az erők szétforgácsolása szerintem egyik jellemzője és egyik okozója annak, hogy sok tekintetben az idő a feladatok elvégzésére kevés. Nem javulna meg a munka akkor sem, ha mégtöbb oktatónk lenne. Egyébként is azt hiszem, hogy a káderfejlesztési lehetőségek, vagy a státusnövelési lehetőségek nem pusztán erre a t akaró köss ági évre csökkentek. Ha tartalmilag nem változtatunk az oktatási tevékenység mechanizmusának javításán, akkor az oktató létszám emelése sem javít sokat a munkánkon.

Súlypontozni kell a feladatokat? nem egyszerre kell őket megoldani, hanem folyamatosan, a kommunista szakemberképzés időszakában.

Ami a kérdőívekben szereplő adatok Őszinteségét illeti, meg kell mondanom, hogy én azt feltétlenül Őszintének tartom. Nem hi- sze , hogy adódtak volna a felszabadulás óta eltelt két évtizedben olyan időszakok, amikor egy hallgató nyíltan kijelenti, hogy én nem vagyok m. terialista, hogy én idealista vagyok. Hogy ilyen nagy számban kijelentették, az lehet negatívum, de szex.'intem ez is pozitívum, hogy meg meri mondani, hogy tudja, nincs mitől tartania. Ián nagyon őszintének és pozitívnek fogom fel azt az őszinteséget, hogy kb ia-20 erdomémökhallgató kimondja, hogy ő nem tartja élethivatásának az erdőmérnöki pályát.

Nagyon egyetértek azzal, amit Haracsi professzor úr mond, hogy nagyon nehéz dolog határozott álláspontot elfoglalni olyan időszakokban, amikor állandóan változnak az ítéletek valamilyen kérdésről. És nagyon szerencsésnek tartom a Vendelre vonatkozó példát.

Én nem kívánok Vendelből materialist .t faragni, azt hiszem erre sem a biológiának, sem post humus ende Inc k nincs szüksége, de azért azt hiszem, hogy olyannak Ítélni meg Mendel tevékenységét, mint a Népszabadság augusztus 23-i számában Farkas László megítélte, amely az egész biológiai fronton dolgozó szaiemberek felháborodását váltotta ki, nem lehet.

Nagyon fontos, hogy az alapvető tudománypolitikai, történeti és üudományelméleti kérdéseidben, minden biológiái tárgyat oktató azonos felfogást valljon és azonos módm értékelje, vagy mutassa be ezeket a kérdéseket. Ha ez nem történik i y, akkor ennek csakis az lesz a következménye, hogy a hallgató nem tudja, hogy kinek liigy- jen, sőt azt is állítom, hogy ez gerinctelensógre neveli a hallgatót, mert néma tudományos igazságnak megfelelően, hanem az adott oktató felfogásának és szájaizének megfelelően fog válaszolni a kérdésekre. Ez pedig cinizmus.

Ál