Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1965.10.27. tanácsülés
- 13 Igen hasznosnak tartom és a magam számára is tanulságosnak fogom fel azokat a gondolatokat, amelyeket 8zabó elvtárs vetett fel, a reform hármas követelményét illetően* Most pillanatnyilag az egész oktatási reform realizálódása legdöntőbb tényeződének az erkölcs-politikai nevelés irányelveinek érvényesitését itelem. Minden oktatást és nevelést érintő kérdésben elfoglalt álláspontot, tanácskozási tapasztalatot, le kell vinni egészen a tanársegédi szintig, éppen azért, hogy a nevelőmunka egységes legyen. Igaz az is, hogy a kérdőives módszerek nem mentesitik az oktatót attól, hogy személyes oktatói, nevelői gyakorlatából szerezzen tapasztalatokat. A nevelési céllei tüzeseknek minden esetben a gyakorlatra, a valóság talajára kell támaszkodniuk. Az idealizmussal és materializmussal kapcsolatban én szeretném azt is megjegyezni, ha szerintem az 51 % materialista hallgató sem áll a materializmus különböző szintjén és lépcsőfokán, akkor ez érvényes a masukat idealistának vallókra is. Tehát az sem egységes szint. Kn állitom, hogy amikor az I.éves hallgató azt mondja magáról, hogy ő idealista, ezt úgy mondja, hogy fogalma sincs róla, hogy mi az az idealizmus. Másrészt az idealizmus különböző fokú lehet. Lehet egy olyan bigottan vallásos jellegű, mint pl. az a hallgató, aki nó y évet egyházi iskolában, két évet pedig teológiai akadémiára járt és úgy jött ide egyetemünkre. Nem táplálok sok reményt arra, hogy az egyetemi évek során ebből kommunista szakember lesz, és hogy a IV.évben azt fogja ez a hallgató beirni a kérdőívre, hogy világnézete materialista. Illúzió is lenne ilyen reményeket táplálni. Nagyon igazak és elgondolkoztatóak azok a gondolatok^ amelyek az oktató- nevelő tevékenységben az érzelmi ráhatást célozzák. Igen, valóban igaz ugyan, hogy a felsőoktatásnak nincs kidolgozott pedagógóiaja, kisérletezés történik, most munkáljuk ki a felsőoktatás pedagógiáját. De szerintem az érzelmi ráhatás esetében az érzelmek ébresztése, az eszmék páthosszal történő hirdetése tekintetében, nemcsak pedagógiai tájékozottságra, hanem psziholó- giai tájékozottságra is szükség van. Vajon nem lenne-e helyes , a pedagógiai kurzus mintájára szervezni valamiféle pszihológiai kurzust is? Érvényesítsük fokozottabban oktatóink oktatói, kutatói, nevelési tevékenységének ellenőrzését. A KISZ munkával kapcsolatban amit elmondott Rácz elvtárs én nem bondolgatom, részint azért, mert ennek nem ez volt a fóruma, de azért egy-két gondolatot kiragadnék belőle. Nagyon fontos a felmérések adatainak szelektált közkézre bocsátása, mert a hallgatókat nemcsak az érdekli, hogy miként vélekednek róla az oktatók, hanem a hallgatókat az is érdekli, hogy no- milyenek vagyunk mi, a saját szemüvegünkön keresztül. Az ideális álláspont akkor következik be, ha a hallgatók ugyanúgy fognak vélekedni az okét érintő kérdésekben, mint az oktatók. Nagyon nehéz, nagyon járatlan formának tartanám azt, hogyha pl. egy szakmai kérdésnek a megvitatása úgy történne, hogy ott nem egy oktató beszélne és tartana vitaindító előadást, hanem egy néhány oktató, talán 4-';>, aki a kérdésekben jártas, nyilvános eszmecserét folytatna a hallgatók előtt. Mondom, ea nagyon járation műfaj, de azért nagyon élő, eleven és hogy úgy mondjam nagyon valóságizü. Ez persze külön felkészülést is igényelne. Befejezésül egy problémát szeretnék felvetni. Nem szabad a hallgatókkal játszani, dem a hallgatók érzelmeivel, sem felelősség-
