Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1961
1961.12.01. tanácsülés
lépés segít, égy félévben egyszer megbeszélnénk a hallgatók viselkedését, tanulmányi előmenetelét, mindig olyan értékes tapasztalatokat tudnánk leszűrni, amelyeknek a következő félévben hasznát látnánk. De mindenekelőtt az egységet kell szemelőtt tartani. Dr.kanyar Janos : Szükséges, hogy a munkamegosztás elvét a legmesszeBbmenoen érvényesítsük, mint szervezési elvet. Ha én belenyugodnék, hogy a III. éveseink között vannak olyanok, akik rossz befolyással lehetnek az I. éveseinkre, akkor ezzel elismerném, a nevelő munkánk csődjét. Ez azt jelen ti,hogy van- nak^IV. V. éveseink, akik nem méltóak arra, hogy innen mérnöki oklevéllel kiengedjük. Ezt nem ismerem el, mert nem ismerheton el. A harmadévest felelőssé teszem az I.évesért és ezzel nevelem őt. Mindenki munkában és munka által nevelődik a leghatékonyabban.feladatokat kell kiadni, feladatokon kereszti! lehet csak ne vélni.Személyről szegélyhez szóló feladat a legjobb nevelőeszköz. űn fenntartom a javaslatomat, de nem veszem, rossznéven, ha a több fej többet tud elv alapján nem léptetik életbe, in azonban küzdők érte, amig lehet. Dr.Dántos György: Ez az első tanév, amikor mód van arra, hogy az ifjúság legkisebb egységénél végezzük a nevelőmunkánkat, illetve annas legjelentősebb részét. Meg kell jegyezni, hogy nem az a oél, hogy a kijelölt oktatók végezzenek nevelő munkát, hanem az, hogy a hallgatókat megtanítsuk arra, hogy egy ilyen kis közösségen belül egymás hibáira, szakmai érdeklődésére hogy lehet a hallgatók figyelmét felhívni. Ehhez a segítséget és a kezdeti nehézségek leküzdése során adódó feladatokat jobban meg tudja adni egy segédoktató, mint a hallgatók közül kijelölt csoportvezető .Helyes a felszólalóknak az a megállapítása, hogy ezek a csoportvezetők nem tekinthetők ügyvezetőknek. Ezeknek elsősorban valóban a hallgatók politikai és szakmai nevelését kell irányitaniok és minél kevesebbet előre meghatározott napirendszerű programokkal foglalkozni. Hogy mi legyen ezeknek e foglalkozásoknak a tárgya, azt az élet fel fcgja vetni. A vizsgaidőszakban nyilván a tanulás kérdései, vagy éppen, a XXII.kong. esszus és annak a következményeit tárgyaló újságcikkek. Ezek a hallgatók ezekkel a kérdésekkel csak úgy foglalkoznak, mint ahogy mi foglalkozunk. Nyilván, hogy mi magunk is sokkal szívesebben tárgyaljuk meg a kétes kérdéseket politikai vonatkozásban is szükebb körben mint nagy plénum előtt, a hallgatók esetében ez ugyanígy ven.' A politikai nevelőmunkánk is kétségkívül a leghatékonyabb egyes csoportokon belül. Ennek a munkának alapja, hogy a kiválaszt ob t okc ató birja a hallgatók bizalmát . A főiskolánkon meglévő reális helyzetből kell kiindulnunk. Az, hogy beállitottságu hallgatóink vannak, ez valóság, Az, hogy a népi demokráciánkat nagyobbrészt támogatják, de ennek a lényegét nem ismerik kellőképpen" /itt az I. és II. éves hallgatókra gondolok/ nem tudják az állammal szembeni kötelességüket, de sok esetben nem tudják megbecsülni és méltányolni azokat a lehetőségeket, amelyek számukra a főiskolán belül adva vannak, szintén valószínű. Harmad, negyedévre ezek már lekopnak, a nevelőmunka eredményeként de hogy ez minél gyorsabban menjen, feltétlenül szükséges, hogy eze kel a reális tényekkel szembenézve menjünk a hallgatók közé és ne lepődjünk meg, amikor ilyen kérdések merülnek fel, hanem segítsünk nekik. A kijelölt; oktatóknak a feléjük irányuló kérdéseket a helyszínen kell megoldaniok. Nyíltan, bátran kell állást foglal-
