Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1960
1960.10.14. kibővített tanácsülés
- 10 oktatói kar a gyakorlati élettel állandó kapcsolatot ne tartson, - el- képzelketetlen, SSagtutt vagyok az oktat i karból egyik, aki elóg gyakran megfordulok erdőgazdaságoknál, és nem mulasztok el egyetlen alkalmat sem, hoy ott kint tanuljak. 21 éves szolgálatom után Í3 m gíllapitom azonban mindig, hogy vannak olyan új gyakorlati szempontok kint, amiket ón it hasznosítani tudok, tehát ahányszor kint vagyok, én mindig tanulok. A tanszéki munka olyan munka, amely erősen az elmélet felé sodorja az embert, éa egyssercsak kezdi észrevenni, hogy eltávolodik a gyakorlattól. Messzemenően kell biztosítani ennek a kapcsolatnak a tartását, ás úgyszólván az oktatószemélyzetnek állandóan tanulnia kell a gyakorlati emberektől. Kezdve az egész egyszerű munkafogásoktól, de magát azt a szemléletet, amely a gyakorlatban van, ami a terelésben van. Mélységesen egyetértek Pintér elvtársnak azzal a megállapításával, hogy a kommunista szakember n mosak materialista, és ezt szeretném egy kicsit kibőviteni.A felelősségtudatot az iárdőmórnöki főiskolán különös súllyal kell kinevelni. *zek az emberek az ország 1 millió hektár erdejét fogják kezelni. Gyakran olyan körülmények között, hogy a szokványos ellenőrzés hónapokig sem jut néha el hozzájuk. Amennyiben ezik az emberek nem érfeik ezt a felelősségtudatot,^amennyiben az nincs meg, akkor odakint ezek a javak nem megfelelő emberek kezébe kerülnek még akkor sem, ha ezek az emberek egyes szaktárgyakból, vagy a szaktárgyak összességéből kiválóan vannak nevelve. A felelősségtudatot nekünk nagy gonddal és különös súllyal kell a tárgyaknak az oktatásában is hangsúlyoznunk. Talán nagyon sokszor egy felelőssége tudatával rendelkező mérnök hasznosabb és jobb munkatárs, mint ezt a felelősségtudatot nem érző, ettől a felelősség tudattól nem áthatott, jobban képzett ember. Én a magara részéről a kommunista szakember fogalmát a társadalommal, a szakmájával szemben felelősségtudattal rendelkező szakember értelmezésével egészíteném ki, Dr.Pántos György: Az oktatási reform irányelvei a politechnikai oktat 's bevez lésének rontossígát és gyakorlati hasznát hangoztatják és e2zel kapcsolatban szeretném elmondani a saját tapasztalataimat. Volt a Weiss Manfréd gyárnak annak idején egy Korbé nevű vezér- i azgatója, aki nepnyúzó ember volt, de u fia, aki ma már 71 éves, és még ma is a gyárban a dieselesités vezető szakmérnöke. Sn a fiáról a- karok beszélni, aki 17 éves korában már egy olyan villamost szerkezeteit, amelyben kompresszor volt, villamos berendezéssel volt felszerelve, szóval komplett volt. Már most kérdem én, mi adta meg ennek az embernek a lehetőséget arra, hogy egy villamost szerkesszen? Egyszerűen az a körülmény, hogy az apja egy önálló műhelyt rendezett be számára, ahol lehetősége volt az akkori legkorszerűbb technikával, a gimnáziumi tanulmányain kivül megismerkedni és foglalkozni* ügy másik példa, a salgótarjáni acélgyárban volt Liptai főmérnök, aki már gimnazista korában, az utolsó években nyáron mozdonyvezető volt, később pedig, egyetemista korában minden nyáron különböző üzemekben dolgozott éa megismerte az^ összes munkafolyamatot abban a.gyárban, amelynek haláláig vezető főmérnöke volt. Tehát a politechnikai oktatás m gvolt egy®3 kiváltságos emberek ré száré. ^zek a példák is azt bizonyítják, hogy a politachnikai oktatás jó és hasznos, éa hozzájárul ahhoz, hogy megismerjék a tanulók a legfontosabb termelési ágakat és kibontakozzanak a teh teegek. Soha nem. fogom elfelejteni, hogy számofnra, - annak ellenére, hogy biológus vagyok - milyen hasznos volt, amikor ugyancsak ennok a salgótarjáni acélgyárnak a laboratóiumában dolgozhattam 1 évig az érettségi u- tán, mint laboráns. i^ppen ezen őH^úulva azt javasolnám, hogy ne legyen túlzottan sok tipuau középiskola, mert emlékszem annak idején, középiskolába kerülve még magam sem tudtam áídönteni, hogy biológus loazek-e vagy műszaki ember. Adjunk lehetősége a középiskolás diakoknak, hogy a ke« 'iO t
