Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1960
1960.10.14. kibővített tanácsülés
- 3 Innét lépne tovább a fiatal affelé a terül t felé, amelyik felé a hajlama húzza, vagy a népgazdasági érdekek megkívánjak, Kiféjti az Irányelvek azt is, hogy ezeket az iskolákat valamilyen nagyüzemhez kapcsoljuk éa ezek/ mellett a nagyüzemek mellett szerzik meg a tanulók a szükséges gyakorlatot, hogy ez a termelő firma az, amely a közlejövő társadalmában ki fog alakulni, és igy biztosítja a szakmunkás utánpótlást* &zt mondja a továbbiakban az Irányelvek, hogy ez az érettségizett fiatal 1 évi munka után moh t egyetemre, de mehet felső ipariskolába is. ** jelenlegi ipariskolát nem tartja jónak, hanem egy olyan felsőfokú oktatási jelleggel biró iskolát akar létrehozni, ahol a felsőipari iskolát végzettek tanulmányait egyetemi továbbtanulás esetén be lehet számítani. Szerintem ez n$m helyes elgondolás, és én nem vagyok ilyen formában a felsőipari i kólák létrehozása mellett. Meg is okolom, hogy miért. Hiányzik az Irányelvek-ből az úgynevezett művezető, műhelyvezető fogalma. Mert, ha ez az iskola akarja képezni ők-»t, akkor nem Iahet a tanulmányokat beszámítani az egyetemi tanulmányokba, mert két év alatt olyan mestert, vagy művezetőt nevelni az érettségi utáni szakmunkásképzéssel nem Iahet, akinek az ismereteit át lehet vinni az egyetemre és ott beszámítani* Helyesnek tartom, ha létrehozunk egy mesterképző, művezetői iskolát az érettségi után. Helyesnek tartom, ha erre a mesterképző iskolára az általános szakmunkásképző ipari tanuló iskolából mehet valaki. De 1-2 évi gyakorlat után a felsőfokú ipariskolára menni, nem tartom helyesnek! főbbet kall, hogy az illető a termelésben legyen, több időt kell, hogy eltöltaön,»legalább 3 évet a megítélésem szerint. Azután a 3 évi gyakorlati munka után o- lyan technikai és üzemszervezési részt kell neki tanulni# aminek komolyán hasznát veszi az üzemben, a műhely irányításában. Az egyetemekre vonatkozóan az a véleményem, ho.;y az egyetemek kiképzési idejét másként kell beosztani* Megjegyzi az Irányelvek, ho y az egyetemi oktatásnál részesüljenek előnyben azok, akik 1 éve már dolgoznak, hogy fokozatosan me$ kell valósítani^ hogy az érettségizettek legalább 1 évi munka után kerüljenek a főiskolára, egyetemre. Helyes, ha az üzemben választják ki az érettségizett szakmunkás fiatalt, és innen küldik egyetemre, de nem helyes az# ho y ezt az 1 évi munkát kötelezővé teszik, Hera helyes azért, mert az 1 év az előképzés, 5 óv a tanulás ás 1 év a gyakornoki idő, óz Összesen 7 év. Sikerűi ezzel elérnünk, hogy a főiskolától pontosan a munkás és paraaztszárraazású fiatalok fognak húzódozni, mert 7 évre vannak ' kizárva abból, hogy családot alapítsanak, jövedelemhez jussanak, Az érettségizett szakmunkás 2 éven keresztül tanulhat és ha tovább akar jutni, akkor az esti tagozaton folytathatja tanulmányait, maga láthatja el magát, saját eredéből tarthatja fenn magát és amellett a családalapításra is lehetősége van. Ezek nem elhanyagolható szempontok, Meg kellene osztani az eg etem! tanulást. Ma az öt év után általában tudományos fokozat felé, aspiranturára megy a hallgatók nagy része, tehát további 3 évi esti tanulásra. Azt javasolom, fontoljuk meg azt, hogy az egyetemi tanulási időt leszállítsuk* Véleményem szerint, ha szakközépiskolából jönnek a fiatalok az egyetemre, ha politechnikai oktatást kapnak, ami azt jelenti, hogy az egyetemi gyakorlatoknak egy része - amelyekkel a gyakorlati élethez közelitünk - megvan, akkor az egyetemi időt lerövidíthetjük 4 évre, és utána kellene egy olyan aspiranturát bevezetni, hogy azon, aki egyetemi oktató, tervező mérnök akar lenni, kutatással akar foglalkozni, tovább tanulhasson és egyben doktori fokozatot is szerezhetne, ami nem szüntetné mag a műszaki tudományok doktora fokozatok további fenntartását. Ha az egyetemnek a gyakorlati élethez való közelebb vitelét nézzük, akkor az az észrevételem/ hogy a középiskolákat feltétlenül fel kell szerelni korszerű aUh lyekkel /az Irányelvek ie említi/, s
