Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1958
1958.10.10. tanácsülés
/ állandóan , mint pártseervezet figyelemmel kíséri és segíti. A másik dolog, amiről szólni kívánok azok a problémák és gondolatok, amiket Stasney professzor elvtárs elmondott. Hadd fűzzem ezekhez a magam reflexiéit. Azt mondta Stasney professzor elvtárs, hogy nem akarja elvenni az ldeolőgiai tanszéktől a kenyeret akkor, amikor 5 ezekkel a problémákkal foglalkozik. Az én számomra csak bkom, hogy ezeket a gondolatokat elmondta, ezáltal én nem leszek inságesebb, csak gazdagodom magam is és a tanszék is. Ami a szocialista erkölcsöt illeti, indokolt a kérdés feltevése, hogy mit érttink szocialista erkölcs alatt. He csak általánosságban beszéljünk róls, hanem formáljuk is meg. Az, hegy az erkölcs a társadalmi termelési mődokkal együttesen váltakozó kategória, ahogy Stasney professzor megállar- pitotta, azzal egyet lehet érteni. Az a fogalom, hogy az erkölcs a társadalmi együttélés eredménye és ezt a társadalmi termelési mód határozza meg, szintén helyes. Vannak általános erkölcsi normatívák, amelyeket a szocialista jelzővel, vagy a nélkül is mint erkölcsi normákat fel lehet általános követelményként állítani. Bá szeretnék mutatni, hogy hol itt a buktató. • A kérdés szerintem úgy áll, hogy az udvariasság, becsületesség, az, hogy a munkát, embertársaidat becBüld meg olyan dolgok, amiket 1945. előtt is tanították és ezek erkölosi normák voltak egy becsületes ember számára akkor is, nemcsak ma. Van azonban, egy lényeges különbség a szocialista és a kapitalista erkölcsi normatívák között. Hem találkoztunk-e azelőtt is lépten- nyomon azzal, hogy becsületességre, szülők szeretetére, udvariasságra akartak nevelni, erről beszéltek a szülők, tanárok, papok. A gyakorlat azonban azt mutátts, hogy sem az udvariasságnak, sem a szülők szeretetének bázisa nem volt meg. Akkor, amikor a szülők tiszteletéről beszéltek, százával ás százával fordult elő, hogy az elöregedett szülőket a fiatalok kiűzték az istállóba és a halálukat várták, hogy mikor kaparinthatják meg a szüi;k vagyonát. Az a társadalom, amely szülői szeretetet és tiszteletet hirdetett és ugyanakkor ilyen eseteket megszült, ellentmondásba került önmagával. A másik általános erkölcsi normatíva az embertársak megbecsülése. Erre intettek bennünket az I. elemitől kezdve, amikor 1927-ben beiratkoztam az első elemibe. Ezt hangoztatták a hittanórákon éppen úgy, mint az egyéb tanórákon. De kikerülve az életbe osek azt tapasztalhattuk, hogy ezek is csak puszta szólamok, mert a munkanélküliséget tapasztalhattuk lépten-nyomon és azt láttuk, ha az uralkodó osztály érdeke úgy kívánta, vágóhidra vitték az embereket. Arra szeretnék rámutatni, hogy az ilyen általános erkölcsi normatívák a mi viszonyaink között nem maradhatnak csupán szólamok. Ezeknek a társadalmi termelési bázisa, amelyet a szocializmus #*< megszüli, nogy a szó gyakorlattá váljék.- 6 i
