Erdőmérnöki Főiskola / Soproni Műszaki Egyetem Erdőmérnöki Kara - tanácsülések, 1956

1956.05.09. oktatói ankét

- 2 társa, valamint Sőtér miniszterhelyettes elvtárs az 1956. III.1-2- án Debrecenben me s:t ártott oktatási és nevelési ankét on előadásaikban ismertettek, kleket a beszédeket részint teljes terjedelemben, részint kivonatosan a Felsőoktatási Szemle tartalmazza. Ismertette— Bükkel most nem foglalkozom, mert az sok időt venne igénybeKőzetem szerint, különös figyelemmel a debreceni értekezlten adott i- rányeIvekré , három feltételt kell kielégítenünk, hogy oktató es nevelő munkánk jelentős mértekben javulhasson. Az első feltételi az, hogy Főiskolánknak /s ezen elsősorban az oktató testületet értjük/, valamint az Egyetem Pártszervezetének és a Főiskola, ill. Egyetem DISz. szervezetének munkálkodása szorosabbá, egybe hangzóbbá váljék és minden tekintetben egy irányba huzó munkálkodás legyen. A második feltétel az, hogy a Főiskola oktatóinak az eddiginél jóval hatékony abb• munkát kell kifejteniük az oktatásban és a nevelésben. A harmadik feltétel pedig az, hogy az oktatók: és hallgatók egymással való érintkezésének a viszonyát is kedvezőbbé, megfelelőbb viszony- nyá kell tenni. Én tudom azt, hogy voltaképpen ez a három feltétel nem három külön feltétel, mert ezek egymástól el nem választhatók, igy tulajdonképpen csak felsorolásképpen mondhattam első-, második és harmadik feltételt, lényegében egyetlen feltételről beszéltem, a- minek három fő oldala van. Az oktatok és hallgatók mai viszonyát illetően a helyzet többrendbeli megfigyelésének alakján azt mondhatom, hogy nem a legkedvezőbb. Hallgatóinkban nem él olyan erővel az oktatóik iránt való igazmondásnak a kötelessége és bátorsága, mint amilyenre szükség lenne, nem él bennük az irántunk való bizalom olyan erővel, mint amilyenre az együttműködés érdekében szükség lenne .

lisztéit Ankét! Egészen röviden kifejezve: hallgatóink közül többen úgy vélekednek, - igazgatónk előtt is kifejezték ezt - , hogy az Erdőmérnöki Főiskola oktatói a hallgatók között különbséget tesznek az értelmiségi származásúak javára, a munkás-paraszt származásnak Kárára.

Az ifjúságot -itt természetesen csak az erdőmérnökhallgatókról beszélek - az a vélemény, amely szerint nem bírálhatja az oktatókat, bizonyos mértékig passzivitásra kényszeríti és egyszerűen csak engedelmességre utalja. Úgy tűnik a dolog, a hallgatók véle mányinak tükrében, mintha,az, hogy ők az oktatókat birálják, bizonyos retorziót vonna maga után. Ez pedig arra vezet, minthogy mindenki el szeretné végezni a Főiskolát - hogy az ifjúság féket vet a nyelvére még-olyan esetekben is, amikor az igazságot mondaná. Az oktatók és a hallgatók közötti kapcsolatok sok tekintetben inkább csak formaiak.

__Engedjék meg^oktatq társaim, hogy az előbbi felsoroláshoz

hozzáfűzzem a véleményemet. Úgy érzem, .hogy ebben a tekintetben véleményt nyilvánítanom nem csak helyénvaló, hanem oktatói igazgatóhelyettesi minőségemben egyenesen kötelességem, ha már az e- lőbbi felsorolást megtettem.

Úgy velem - és ezt bizonyítani is tudnám — ho^y a munkás- es parasztszármazású fiatalság és az értelmiségi származású hallgatók között a Főiskola oktatói kara nem tesz különbséget az értelmiségi származásúak javára. De ha nincs is igy, az bizonyos, hogy ez^a hie.de lem a hallgatók körében él. E fölött nem léphetünk át anélkül, hogy meg ne tárgyalnánk, mert ennek a kérdésnek a tisztázása nélkül a bizalom légkörét oktatók és hallgatók között megteremteni nem lehet.

Ami azt a kérdést illeti, hogy az ifjúság nem bírálhatja az oktatokat, szerintem igenis bírálhatja. Sőt továbbmegyek: szűk-