D. Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái III. 1570-1579 (Sopron, 2011)
Sopron város bírósági jegyzőkönyveinek regesztái
Rainer Simon örököseinek tartozik 190 font A bécsi (Wienn) Pirckhameréknak 180 font A Schobingeréknek 85 font A bécsi Fürst (Fürst) Györgynek 31 font A soproni Beck (Peckh) Lipótnak 50 font A kőszegi (Günß) Kalmár (Kalmar) Tamásné- 47 font nak Senft (Sennfft) Zakariás ellenjegyző úrnak 100 font Rainer Imre helybéli polgárnak 105 font Flolnstain János bécsi polgárnak 40 font- dénár- dénár- dénár- dénár- dénár 4 solidus dénár- dénár- dénár- dénár Ezeknek a hitelezőknek 1575. szeptember 16-án Koch János házát a saját beleegyezésével 800 forintra értékelték, és az átadásra került. Ezen felül a hitelezők Kochhal szemben megemgedték, amennyiben a házat 700 forint alatt sikerül eladni, úgy a veszteséget ők könyvelik el. Amennyiben azonban 700 forint fölött adják el, a fennmaradó összeg illesse Kochot, és hogy a 800 forint megtérüljön, a fennmaradó a 100 forintot majd alkalom adtán fizesse meg. A hitelezők megígérték, nem fogják sürgetni Kochot a 100 forint megfizetésére. A ház eladásánál Koch János is legyen jelen. 1575. november 7. 34. (III. 332-334.) Wilfíng (Wülfing) Balázs és elhunyt felesége, Orsolya, legközelebbi rokonai és örökösei közötti végzés. Abban a vitában és nézeteltérésben, amely egyrészt Orsolya, Wilfíng Balázs megboldogult feleségének örökösei és rokonai, valamint Wilfíng Balázs között támadt a megnevezett Orsolya asszony végrendelete miatt, az örökösök és rokonok kérték, hogy a megnevezett végrendelet minden pontjában megsemmisítésre kerüljön. Ezzel szemben Wilfíng azért folyamodott, hogy tanúsított segítségére, fáradozásaira, valamint a lefizetett adósságra való tekintettel neki a végrendelet alapján szolgáltassanak igazságot. Sopron város polgármestere, bírája és tanácsa mindkét fél panaszának meghallgatása, valamint a benyújtott írásos dokumentumok megvizsgálását követően a következő határozatot hozta: Ami a végrendelet második pontjában megemli- tett házasságlevelet és a khubergi (Khueperg) szőlőt illeti, maradjon érvényben. Minthogy azonban a laingrubeni (Laingrueber) szőlő csak fele részben volt az asszony szabad tulajdona, ezért ezen ’A rész a házasságlevél értelmében az abban részletezet lA rész ingósággal együtt, a begyűjtött bor és gabonatermés felével szabadon szálljon Wilfmgre, a másik fél pedig szálljon azonnal a gyerekekre. A harmadik pontba foglalt szántók 'A része haszonélvezetre maradjanak Wilfíng tulajdonában, a másiki ‘A rész pedig szálljon szabadon a gyerkekre. A két kaszás 38
