D. Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái III. 1570-1579 (Sopron, 2011)
Bevezetés
de elegendő cipő készítésére felszólította a céhet.21 Az 1570-es években a magisztrátusnak egyrészt intézkednie kellett a megfelelő városi húsellátásról, biztosítania kellett a kor táplálkozásában nagy jelentőségű táplálékot, a város halastavaiban, várárokban is nevelt halat,21 másrészt mindezzel összefüggésben folyamatosan árszabályzó (limitatio) feladatokat is el kellett látnia. így pl. a pékek esetében a gabona drágulása a termékek árát/vagy súlyát befolyásolta. 1578- 1579 során, a pékek folyamatos nyomására, a magisztrátus áremelés helyett, a minőség megtartásának előírásával a 12 latos zsemlék súlyát csökkentette folyamatosan 11, majd 9 latra.24 A regesztákban tetten érhető a város - minden bizonnyal a lakosság jobb ellátását szolgáló, az adófizetők számát növelő - a jövevény mestereket akár a helybéli céhekkel, azok érdekérvényesítésével szemben is támogató kézműipar-politikája. 1578-ban a céhbe nem jelentkezett, de a cégért kiakasztó Kristóf magyar fegyverkovács kérelmét időhaladékot adva a céhvei szemben támogatta, és midőn 1579-ben a polgárjoggal rendelkező János Péter patkolókovácsot a céh nem akarta felvenni, a magisztrátus ennek megtételére utasította a kézműves szervezetet. A céhlakoma okozta belső konfliktusban kifejezetten a mérsékletre intett.23 Sopron gazdasági életében a szőlőművelés, a bor értékesítése és a Cseh- és Morvaország, Szilézia, Kis-Lengyelország felé irányuló borkereskedelem, illetve a Habsburg udvar élclemellátásában vitt hasonló feladatkör a tárgyidőszakban is kiemelkedő jelentőséggel bírt.26 így a helyi szőlőművelés, a bor értékesítésével kapcsolatos jogosultságok megőrzése és érvényesítése fontos feladata volt a város vezetésének. E forrásokból elsősorban az idegen borok beszállításának tilalma, a helyi borforgalmazásból származó jövedelem védelme állott. Speciális esetekben - pl. 1577-ben Rohrernek, Nadler Tamásnak nyéki birtokaikról, a kimérés tiltásával, csupán saját fogyasztásra megengedték a must és a termés városba hozatalát. Szinte természetesnek :l SopReg 1750-1579. Nr. 77.. 156. A városi, vármegyei árszabásokra, országos összehasonlítással: Domonkos Ottó-Kiss Mária-Nagybákai Peter: Magyarországi árszabások forrásanyagának katasztere 1463-1848. 1-2. kötet, Budapest, 1986., 1. kötet, 143-173. 22 A húsmérés szabályozására: SopReg 1570-1577. Nr. 357., 370., 414., 416., 420.. 553. kim. 24. sz. lábj. 23 Vö.: SopReg 1570-1579. Nr. 121., 377. 24 SopReg 1570-1579. Nr. 521., 602., 609., 618. A korábbi irodalommal: Zimányi Vera: Néhány összehasonlítási szempont Sopron lakóinak 16-17. századi életéhez. In: A város térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Szerk.: Turbuly Éva. Sopron, 2002. 115-121. 25 SopReg 1570-1579. Nr. 408., 552., 643. ■6 A téma irodalmára és forrásaira: Dominkovits Péter. A kora újkori Sopron szőlőműveléssel, borral kapcsolatos forrásairól (Adatok, szempontok) In: Történeti forrás néprajzi olvasat. Gazdaság-, társadalom- és egyháztörténeti források néprajzi értelmezésének lehetőségei. Szerk.: Fülemi- le Ágnes-Kiss Réka. Budapest, 2009. (Documentatio Ethnographica; 23.) 68-86., Uő.: Die Rolle und Stellung Soprons im Handel West-Ungarns in der Ferühen Neuzeit. (Ergebnisse, Forschungsmängel) ln: Geographisches Jahrbuch Burgenland, Bd. 33. Hg. von Gagger, Emerich- Ferenc, Jankó et al. Eisenstadt, 2009. 143-157.
