Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
A német nyelvű krónika magyar fordítása
90. (193-194. p.) 1679-ben Isten szegény városunkat súlyos büntetéssel, a pestissel sújtotta. Az emberek a hitben kerestek vigasztalódást. Szent Lőrinc napja előtt 14 nappal (júl. 27.) azonban a járvány elhatalmasodott, az emberek a városból a falvakba távoztak. Egyes napokon amikor a vész nagyon elharapódzott, 40-re, 50-re sőt 60-ra nőtt az elhunytak száma, míg végül Isten megkegyelmezett és leállította a pusztítót, aki sokáig tartózkodott nálunk. A pestis körülbelül 2560 személyt vitt el a városban, s 22 teljes héten át tartott. Háromkirályok napját (jan. 6.) követően azonban az emberek fokozatosan visszatértek a városba, jóllehet több ember is maradt a városban, mint amennyi távozott, így maradt a két szeretett tiszteletesünk is, azaz Barth és Sowitsch úr is. Isten megóvta valamennyi egyházi szolgáját, különösen a két tiszteletest, egyikük sem lett beteg, az istentiszteletet végig meg tudták tartani, az embereket mind a templomban mind otthonukban megáldoztatták kérés szerint, valamennyi egyházi szolga egészségesen túlélte a járványt. Isten kegyelmezzen meg nekünk, városunknak és országunknak az elkövetkezendőkben, óvjon meg minket az ilyen nyomorúságtól és siralomtól Jézus Krisztus kedvéért. 91. (194-195. p.) 1680. december 20-án, Tamás napja előtt (dec. 21.) rémisztő eset történt a városban. Egy kőmüveslegény egy segédmunkással Margitbányáról a városba jött, talán a toronynál akartak dolgozni, ahogy azt később hallani lehetett. Azonban túl korán érkeztek, ezért előtte még a pálinkafőzőbe vitte útjuk, ahol aztán túl sokat ittak. Majd felkerekedtek, a pálinka belül a szívük táján elkezdte őket égetni, az Előkapunál található őrszobába mentek és lefeküdtek. A kőműveslegény a földre heveredett és délután 2 órakor meghalt. Estére egy halotti hordágyon vitték ki a kórházba, a segédmunkást pedig, aki akkor még élt, utánatámogatták. Amikor azonban a városárokhoz értek, már majdnem félúton, összeesett nekik és meghalt. Tehát 3 óra leforgása alatt mindketten meghaltak, így együtt temették el őket, mindketten katolikusok voltak. December 26-án, István napjának éjjelén 6 órakor az égen egy rémisztő jel mutatkozott egy üstökös formájában, melyhez hasonlót véleményem szerint 100 éve nem lehetett látni, több héten keresztül lehetett látni minden nap az esti órákban. 92. (196-224. p.) 1681. január 17-én figyelmetlenségből a külvárosban, a harmincados1008 háza mellett, Krammer Ernő úrnál meggyulladt a lőpor, amitől az egész üzlethelyiség és a szoba felrobbant. Ennek ellenére emberéletben nem keletkezett kár. Most pedig felvázoljuk az itt megtartott nagy országgyűlés eseményeit, hogy kik jelentek meg Felső- és Alsó-Magyarországról, s hogy mi minden jót hozott a találkozó nekünk evangélikusoknak, különösen itt Sopronban, s milyen véget ért, ahogy azt ezután látni fogjuk. Már sok évvel ezelőtt a közbeszédben keringett a hír, hogy országgyűlés megtartására kerülne sor, az emberek minden évben reménykedtek abban, hogy adott évben erre sor kerül, azonban mégsem történt így soha. Majdnem 20 éven át tartó reménykedést követően végre Isten figyelembe vette a magyar királyság területén uralkodó megosztottságot és arra indította a mi legkegyesebb császárunk, királyunk és urunk szívét, hogy országgyűlést hirdessen ki, melyet Sopron szabad királyi városában, Alsó-Magyarországon tartsanak meg. Miután az országgyűlést kihirdették, meg kellett jelennie a magyar rendeknek, két küldöt1008 Tallyan Pál 1676 és 1724 között soproni harmincados. 166
