Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
A német nyelvű krónika magyar fordítása
39. (72-77. p.) 1621-ben a tisztelt tanács és az egész közösség Lackner Kristóf urat ismét polgármesterré választotta. Fertőrákos ismét visszakerült az előző jogállásába, s a győri püspök lett az ura, az a pénz pedig, melyet a város kiadott érte, elveszett. Ebben az évben gróf Collaltót714 a császári hadsereg legfelsőbb tábornagyát II. Ferdinánd О Császári Felsége hatalmas sereggel Sopron alá küldte a város bevételére és leigázására. Amikor mindez Lackner tudomására jutott, azonnal lóra ült és kilovagolt Collalto gróf elé az alsó körtefásig,715 és mint Ő Császári Felsége képviselőjét az egész város hódolatáról biztosította, hogy asszonyainkkal, gyermekeinkkel, becsületünkkel, vagyonúnkkal és vérünkkel hűek és engedelmesek leszünk О Császári Felségéhez, újból esküt teszünk neki. Amikor a gróf úr ezt Lackner úrtól meghallotta, azonnal összehívatta legfőbb embereit és tisztjeit és utasította őket, hogy a seregnek akasztás terhe alatt parancsolják meg, hogy semmit a soproniaktól el ne vegyenek, még egy tyúkot vagy más egyebet sem, illetve aki ezen tilalom ellen cselekedne és eltulajdonítana valamit, azt az első fára akasszák fel. Amikor ezt kihirdették közöttük, a hadsereg katonái a polgármester urat és a várost gyalázni és átkozni kezdték. Lackner polgármester úrnak egy másik,716 a Sós-patakon át a téglaszárító felé vezető úton kellett a városba visszatérnie, mert különben a katonák agyonlőtték volna. A katona nép ugyanis már arra készült, hogy kirabolhatja és kifoszthatja a várost, s a rablott holmit feloszthatják egymás között, amint azt a gróf megígérte nekik. A katona nép mindezt nem tudta betartani, a tilalmat megszegve nem kérdeztek semmit, hanem az embereket házaikban kenyér, bor és hús után sanyargatták. Néhány házban az asszonyokkal együtt 30, 40, 50, de akár még 60 személy is el volt szállásolva, a polgároknak el kellett hagyniuk házaikat, mert nem tudtak elég élelmet adni a katonáknak, akik még jól meg is verték őket. Amikor útra keltek, a külvárosban a házakban a kályhákat, ajtókat, asztalokat, padokat, ablakokat, ágyakat, hordókat, sajtárokat, mindent, amit találtak, szétvertek és összehasogattak, minden nyomorultul nézett ki. A gróf innen felkerekedve az egész katonasággal Kőszegre vonult, s a várost békével megszerezte. Onnan a Batthyány gróf uradalmába717 vonult, ahol 8 héten át táboroztak, majd dolgavégezetlenül ismét továbbvonultak. Collalto grófnak a rohonci tó felett egy erdőben azonban el kellett magát sáncolnia, mert a portyázó huszárok éjjelnappal rajtaütöttek és kifogytak az élelemből. Läßcky százados718 száz katonával itt maradt helyőrségként. 1619., 1620., 1621. év nehéz időszak volt a keresztény név ősellensége, a törökök miatt, de a magyarok miatt is. A város mellett minden nap 2, 3, 4 ezer ember vonult el, s tört be Ausztriába. Sok mezővárost, falut felégettek, kifosztottak, sok embert elfogtak váltságdíjat követelve, s elhajtották az állataikat. A mezei- és a szőlőmunkát, illetve 714 Gróf Collalto Rambold (1579-1630) a császári haderők parancsnoka. 715 Itt valószínűleg hiányzik egy földrajzi név (pl. egy dűlőnév) 2. tagja. Ez lehet akár az Alsódudlesz- dűlő, hiszen a visszaútról a szerző megjegyzi, hogy a Sós-patak-téglaszín útvonal felé kellett kerülnie Lacknernak. Ma pedig a Körtés út és az Erdőalja egyaránt a Dudlesz mellett van, s a belvárosból kerülővel pl. épp a Sós-patak felé érhető el. Payr 1932 Körtefaerdőről ír. 716 Ez a fordítás egy értelmezés is. Az eredeti szövegben szereplő „als” érthető úgy, hogy egy másik úton, mint a Sós-patakon át vezetőn, de úgy is, hogy egy másik úton. t.i. a Sós-patakon át vezetőn. Collalto táborának vélhető helyszíne alapján (1. előző jegyzet) utóbbi fordítás valószínű. 717 Gróf Batthyány Ferenc (1577-1625) volt az uradalom tulajdonosa. 718 Azonosítatlan tiszt. 129
