Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza

Postrscriptum sem az egyetlen írásos válasz az őt ért támadások ellen: mint fentebb szó volt róla, a Hungáriáé Maiestatis Aquila is ilyen jellegű irat. Nem maradtak fenn a soproni iskola részére írt törvényei (XXVI. nr. 10.),

87 amelyek szavai szerint „úgy a rektor mint a tanárok számára, továbbá az összes tanuló számára szükségesek és ájtatosak", vagyis szabályozták a tanárok és a diákok feladatait. Végül ismeretlen előttünk a Pontes Vitae Aeternae című munka is, amely egy „idézetekkel (indoklásokkal?) teli" imádságos könyv volt (XXVI. nr. 11.). A Vitában a lista után a Lackner számára „dicsőséges" 1613. év következik: ennek eseményeit, elsősorban a pozsonyi diétán való saját részvételét meséli el, egészen az áprilisi polgármesterré választásáig (XXVII.). Aligha tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy az év eleji országgyűlési munkája hozta meg számára a legmagasabb városi hivatalt. Lackner ugyanis városi követként fontos eredményeket ért el Pozsonyban: leírása szerint a Szent Mihály-templomban újra kieszközölte a szabad vallásgyakorlatot, továbbá megszüntette a „pozsonyi igát", azaz lehetővé tette a szabad borexportot (Dobner értekezésébe átemelte ezt a két adatot, de csak magát a tényt, a Vitában olvasható részleteket nem).

88 Mindkét állítás további kutatást igényel. A Szent Mihálytemplomban már 1606 óta szabadon gyakorolhatták vallásukat az evangélikus soproniak — Napragi Demeter győri püspök „aknamunkája" ellenére —, és nincs más adatunk arra Lackner közlésén kívül, hogy 1613-ban valamit kellett volna tenni ez ügyben.

89 Ezért valószínűleg egyfajta formális megerősítésről lehetett szó. A „pozsonyi iga" kérdése igen hosszú múltra - a két város közötti kereskedelmi rivalizálásra, s a soproniakat megsarcoló pozsonyi révvámra - megy vissza. Alighanem a révvámot, vagy arra vonatkozó valamilyen kiváltságot takar a „pozsonyi iga" kifejezés is. Szerencsére Lackner részletesen leírja, hogy az ügyben határozó magyar királyi tanácsosok valamilyen - feltehetően a révvámmal kapcsolatos — pozsonyi privilégiumot semmisnek nyilvánítottak, s így „az átkelés és az út a soproniaknak számára sértetlen és ép marad" (XXVIL). Ez a határozat a város számára létfontosságú volt, hiszen az osztrák tartományok 1613. évi tiltása után csak Pozsony felé tudta szállítani borát fő importőrei, a csehek, morvák és sziléziaiak felé.

90 Lackner megemlíti még, hogy március 25-én részt vett a császárné magyar királynévá koronázásán, s ott mindent alaposan megfigyelt (XXVIL). Jellemző részlet ez rá, hiszen ismeretes műveiből, mennyire érdekelte egyrészt maga a Szent Korona, másrészt az uralkodói jelképek, emblémák, a hatalmi reprezentáció. Később, 1618ban majd még közelebb kerül a koronához, s erről egy különleges beszámolót ír a Vitában. 87 Kovács József László szerint egy i8. században készített, ill. átdolgozott szabályzat alapja a Lackner-féle törvények voltak, mi azonban ebben kételkedünk. Még 1. a fordításban a 134. jegyzetet. 88 Uo. 101. 89 Még 1. a fordításban a 137. jegyzetet. 90 Még 1. a fordításban a 138. jegyzetet.