Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza

A város élén (1613-1618) A XXVIII. fejezetben írja meg Lackner, hogy 1613. április 24-én polgármesterré választották. Az ekkor már 42 éves jogi doktor érezhető büszkeséggel ír az eseményről: „hazájaként" említi Sopront, amelynek az „égiek akaratából és kedvezéséből" a vezetője lett. A Vita eddigi részének ez a csúcspontja, Lackner eddigi életpályájának zenitje. A polgármesternek a megválasztás lejegyzését követő imája (XXVIII.), amelyben Isten áldásáért fohászkodik munkájához, bizonyosan megválasztása után nem sokkal lett papírra vetve. Ekkortól tehát — mint írtuk - a Vita folyamatosan készül, Lackner belejegyzi az egyes hivatali évei fontos eseményeit, főként saját sikereit. A műből innentől teljesen eltűnik az önkritikus, tépelődő hangnem. Lackner „ünnepi pózban" jeleníti meg saját magát, aki mind a városban, mind a város falain kívül, az országos nagypolitikában sikert sikerre halmoz, de mindig Istentől kéri — és kapja meg — munkájához a támogatást. Az 1613. év a polgármester-választás után is mozgalmas volt. Lacknernek júniusban újra ki kell járnia a soproniak szabad borkivitelét a pozsonyiak ellenében (XXVIIL). Augusztus 20-án a városon átutazó Forgách Ferenc bíboros érseket fogadja és beszédet intéz hozzá (XXIX.). Ugyanebben az évben aprólékos beszámolót közöl egy új bástya építéséről (XXX.), amely bár igen értékes adalék, a bástya azonosítása egyelőre gondokat okoz.

91 Szintén problémás az ún. második („másodrendű") kapu (porta secundaria) azonosítása, amelyre Lackner saját leírása szerint 1613ban egy újabb - kétfejű - sast festetett fel (korábban már készült egy az Előkapun), Mátyás császárrá választása tiszteletére (XXXI.). Az itt szereplő kapu valószínűleg a Hátsókapu, de a megfeleltetés nem egyértelmű.

92 Figyelemreméltó viszont maga a mozzanat - tehát a kétfejű sas felfestése -, amely tudtunkkal eddig nem volt ismert. Lackner láthatóan mindent megtett, hogy Bécs felé a hűséges város képét mutassa, s erre jó eszköznek bizonyultak a városkapuk fölötti reprezentatív festmények. (Hogy ez mennyire volt népszerű a soproniak körében, azt lehet sejteni az Előkapura korábban felfestett sas kedvezőtlen fogadtatásáról, amelyre - mint írtuk - Lackner egy egész könyvvel válaszolt). Az 1614. évben Lackner - újbóli polgármesterré választása után - a pozsonyi országgyűlésre utazik, ahol, mint írja, beválasztják a linzi gyűlésre tartó magyar követségbe (XXXII.).

93 A Lackner-szakirodalom ezt az eseményt eddig nem tartotta lényegesnek,

94 noha véleményünk szerint igen fontos a polgármester pályafutása szempontjából. Valóságos ugródeszka volt számára, és ezzel ő is tisztában volt. Ezért e követségről egy kissé hosszabban kell írnunk. 91 Még 1. a fordításban a 150. jegyzetet. 92 Még 1. a fordításban a 156. jegyzetet. 93 A követségre 1. a fordításban a 158. és 159. jegyzetet. 94 Kovács József László csak mellékesen említi. KOVÁCS 2004. 32.