Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza
A következő állomás Bél Mátyás, akinek valaki az 1740-es években elküldte Sopronból a Vita - vélhetőleg eredeti - kéziratát. Korábban úgy gondoltuk, Haynóczi Dániel, soproni lícemi tanár, majd rektor lehetett ez a személy, mivel ő sokat segített Bélnek, így Sopron város Bél által készített leírásához számos észrevételt írt. 119 Ám később felfigyeltünk arra, hogy Haynóczi sem ezekben az észrevételeiben, sem az Iter Nesoliense című, dialógus-szerű útleírásában 120 - amelyben sokat ír Sopron történetéről, korabeli állapotáról - nem adja jelét annak, hogy ismerte volna a Vitát, ami kétségessé teszi, hogy ő juttatta volna el Bélhez az iratot. Valószínűbbnek tűnik Deccard János Kristóf személye, aki 1712-től a soproni evangélikus iskola rektora volt, így ismerhette a Viíát - a Fridelius-beszédgyűjtemény kiadásakor már ő volt az igazgató! -, továbbá szintén szoros kapcsolatban volt Béllel. Erre bizonyíték, hogy a pozsonyi tudós megkérte őt: nézze át a De re rustica című mű kéziratát 121 - amely Bél nagy művébe, a Nofifiííba illeszkedett volna —, továbbá valószínűleg ellenőriztette Deccarddal Sopron vármegye leírását is, mivel Deccard hagyatékában megvolt a mű másolata, 122 illetve ismerünk egy példányt, amelyet fia, Deccard János Frigyes Vilmos készített. 123 így lehetséges, hogy ő küldte el Bélnek az iratot, bár erre konkrét bizonyítékunk nincsen. Bél, mint láttuk, felismerte, hogy Lackner a Vita szerzője, és így is hivatkozott rá. Sokat merített a műből: így átvette az 1605-ös ostrom leírásának több részletét, illetve a szabad borkivitel 1613-ban történt kivívásának, a tanácsháza felújításának, illetve az „arany évnek" az elbeszélését. 124 Nem vehette át a vallási témájú részeket a Magyar Udvari Kancellária megtiltotta neki, hogy ilyesmiről írjon —, 125 így amikor Lackner egyetlen mondatban beszéli el a Szent Mihály-templomban való szabad vallásgyakorlat, illetve a szabad borkivitel megszerzését az 1613-as diétán, Bél az előbbit elhagyja. 126 Mindazonáltal, sokat köszönhet a Lackner-kutatás Bélnek, amiért a helyén kezelte és felhasználta az egykori polgármester művét. A sors iróniája, hogy a Bél által írt Descriptio Comitatus Semproniensis — amely elvezethette volna a kutatókat a Vitához - ugyanúgy olvasatlanul hevert az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban majd 250 évig, mint Lackner önéletrajza. 119 Még 1. TÓTH 2006. 242-245. 120 L. HAYNÓCZI 1739. Részleges fordítását 1. HAJNÓCZI 1965. 121 L. Bél Mátyás levelét Deccard János Kristófnak. Pozsony, 1738. jún. 16. In: BÉL 1993 nr. 721. 122 Deccard könyveinek és irataiak hagyatéki leltárában mind a vármegyeleírás, mind a De re rustica másolatát megtaláltuk. Címe: Bibliotheca Hungarica seu de rebus Hungaricis scriptores... possidetur Joann. Christoph. Deccardo (a leltár jelenleg magántulajdonban van). A leltárra, valamint Deccard és Bél kapcsolatára utal Kovács József László is egy vele készült interjúban. L. KOVÁCS-VINKLER 2007. 310. 123 A kéziratra 1. TÓTH 2001. 251-252. 124 TÓTH 2006. 250-251. 125 Uo. 241. 126 Uo. 248. 59.jegyz.
