Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza

tartalmas és a korszak jó forrásadottságai (krónikák, jegyzőkönyvek stb.) ellenére is új adatokban bővelkedő leírást nyújt. IV» A Vita utóélete. Az eredeti kézirat sorsa Kérdés, hogy vajon a Vita a néhai polgármester temetésén betöltötte-e azt a funkciót, amire Lackner eredetileg szánhatta, vagyis, hogy alapanyagul szolgált-e valamely gyászbeszédnek. A Schwanshoffer Kristóf iskolaigazgató által mondott beszédben

112 van egy-két olyan részlet, amely esetleg a Vita felhasználására utal,

113 bár ezt nehéz megállapítani, mivel a rektor máshonnan — akár korábban magától Lacknertől is - szerezhette az értesüléseit. Mindenesetre nem zárható ki, hogy a rektor olvasta a Vitát. Sajátos módon erre utalhat az a megjegyzése is, amely szerint az elhunytról érdemei miatt a latin iskolában majd egy külön és részletesebb beszédet kell tartani:

114 e mögött esetleg az állhat, hogy a szoros határidő miatt nem tudta elég alaposan feldolgozni a Vitát, de ennek pótlását egy későbbi időpontban szükségesnek tartotta. Lackner végrendeletében a Soproni Nemes Tudósok Társaságára hagyta könyvtárát, doktori, nemesi és palotagrófi kiváltságlevelét.

115 Elképzelhető, hogy a Vita is ott volt az iratok között, illetve az is, hogy a „könyvtár"-ban kéziratok is voltak. A Társaságra testált könyv- és irathagyatékot később a soproni evangélikus egyház irattárában helyezték el,

116 talán velük együtt az önéletrajzot is. De az is lehet, hogy Shwanshoíferen keresztül az evangélikus iskolába került a mű, hiszen ezután legközelebb Fridelius János rektor és tanítványai veszik elő a Lackner-önéletrajzot 1714ben. Fentebb már kifejtettük, hogy az általuk összeállított beszédgyűjtemény jelentős részben a Vitán alapul, egy helyen Eisenreich, az egyik diák szó szerint is idézi.

117 Nem kizárt, hogy Lackner írása adta az ötletet az egész „emlékünnepséghez". Ugyanakkor meglepő, hogy a Vita intenzív használata ellenére nem vették észre, hogy valójában Lackner a szerzője — Eisenreich említett hivatkozása ugyanis arról tanúskodik, hogy erről fogalmuk sem volt. Fentebb már utaltunk rá, hogy Fridelius diákjai előadásaikban semmit nem írnak Lackner 1618 utáni életéről,

118 amiből látszik, hogy a Vitára voltak utalva, s ez behatárolta lehetőségeiket, előadásaik tartalmát is. 112 SCHWANSHOFFER 1966. Mégl. KOVÁCS 1965, Uő 1966

1

. 113 így pl. a rektor említi beszédében, hogy Lackner „Wolfgang (!) Saurau úr, Wagen úr és más köztiszteletben álló ifjú urak" tanítója volt Padovában (1. uo. 211.), ami elég „bennfentes" adatnak tekinthető (Vita vin.), bár a rektor Rudolf helyett Wolfgang Saurau-t ír. Ugyanígy „Helená"-t ír a Vííában lévő „Barbara" helyett Lackner anyja neveként (SCHWANSHOFFER 1966. 211, ill. Vita 1.). 114 SCHWANSHOFFER 1966. 212. 115 DOMINKOVITS 2007. 63. 116 KOVÁCS 1969. 85. 117 L. a 43. jegyzetet. 118 Sovány kivétel ez alól Lackner 1618 utáni müveinek felsorolása. DOBNER 1714.103. De sehol sincs szó Lackner 1620-as években viselt polgármesterségéről, az 1622. és 1625. évi országgyűlésről stb.