Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza

Lackner nyilvánvalóan képzettségének is köszönhette a jelölést, mivel alább megjegyzi, hogy a követség „krónikájának" megírását bízták rá (uo.). A megtisztelő feladatnál azonban fontosabb volt az abban részt vevők személye, akiket Lackner gondosan felsorol a Vifában (XXXII.). E tekintélyt parancsoló névsor éles fényt vet Lackner későbbi kapcsolatrendszerének eredetére. Ott van a követek között Napragi Demeter győri püspök, akinek a viszonya Sopronnal nem volt problémamentes, ám később Lackner egyik könyvének, a Maiestatis Hungáriáé Aquilánzk a patrónusa lesz - sőt, valószínűleg mecénása, hiszen a mű elején egy kis értekezésben Lackner Napragi címerét elemzi és méltatja.

95 Ismeretségük korábbi keletű volt, mivel a polgármester említi a mű bevezetőjében, hogy sokszor járt a város nevében a püspöknél követségben,

96 de a linzi út valószínűleg tovább erősítette jó viszonyukat. Révay Pétert, a követség másik tagját szintén patrónusul választotta később egyik művéhez - az 1619-ben megjelent Actus Oeconomicushoz -, amelynek bevezetőjében külön kiemeli, milyen jóindulatú volt hozzá Révay az 1614-es úton.

97 Az ismeretségnek a patrónusságon kívül volt egy másik gyümölcse is: Lackner a bevezetőben megjegyzi, hogy a „legutóbbi", tehát az 1618-as koronázási szertartáson Révay (aki, mint ismert, koronaőr volt) nagy megtiszteltetésben részesítette őt.

98 E megtiszteltetés a várba a koronáért felmenő küldöttség, illetve az abban való részvétel volt, ahogy arról Lackner alább (XXXVIII.) beszámol. 1619-től bizonyosan rendszeres levelezésben állt egymással Lackner és Révay,

99 de ezt már a korábbi időszakról is feltehetjük. Esterházy Miklós ugyancsak ott szerepel a követek között — sőt, ő viszi majd a főszerepet. A fiatal nemesember a Dersffy-birtokok megszerzése révén 1612-ben a második legnagyobb vármegyei birtokos, s egyben Sopron város nagyhatalmú „szomszédja" lett. Lackner később őt is egyik műve patrónusául választotta — e mű az 1617-ben megjelent Florilegus Aegyptiacus —, s ugyancsak említi a bevezetőben, hogy Esterházy a linzi követség idején barátságos volt vele, amiért Lackner boldogan hálálkodik neki.

100 Egyben felidézi Esterházy szavait a követségből visszafelé jövet, amint a bibliai Jákobbal szólva ezt mondta neki: „mert mint Jákob, csak pálcámmal mentem vala által, avagy távoztam el a hazámból, most pedig két sereggel tértem 95 LACKNER 1617

3

10-26. 96 Uo. 3-4. 97 „Quid dicam de splendida ad D. Rom. Imp. Rudolphum 11. pientiss. recordationis Lincensi, nomine totius Hung. Regni Legatione, in qua me indignum eo favore prosecutus es, quo Pater suavissimos solet amplexari filios..." LACKNER 1619. 4. 98 „Quae vero tua in me sunt mérita (reticeo Patriae Studium), praeteritae satisque prolixae Coronationis Diaetae officia me luculenter edocuerunt, ubi in me ornando nil quicquam a te intermissum est." Uo. 3—4. 99 Lackner leveleskönyvében több, Révaynak írt levélfogalmazvány fennmaradt. L. SEL 45.VI.3. pp. 234, 237, 257. 100 „Quare cum multifariam me favore tuo in eadem Legatione una indignum exceperis, alloquioque tuo ac familiaritate dignum judicaris, nec satis agere, minus referre queo, habeo tarnen tantas, quantas maximas debeo gratias immortales." LACKNER 1617

1 A 3V.