Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza

Ugyanebben az évben a közönségesen Kaltenecknek nevezett helyen tornyot emeltetett, melynek tetejét ízlésesen ragyogó bádoglemezek­kel fedette be. Van rajta toronyóra - a polgárok nem kis ékességére és hasznára -, amelyet már régóta óhajtottak és hiányoltak. Egyik olda­lán, az utca felől a városcímer, a másik, kifelé néző oldalon a császári és királyi felség arany képekkel díszített neve látható a Magyar Királyság címerével. 186 Hogy mekkora bőség és termékenység volt mindenben ez év során, arról tanúskodnak a városi számadáskönyvek, továbbá min­denki bizonyságtétele, és maga a túlcsordulóan gazdag termés, amely oly nagy volt, hogy nem volt élő ember, aki egy éven belül mindenben hasonló bővelkedést látott, vagy mástól hallott volna. Zsúfolásig meg volt töltve ugyanis a városi pince, sőt minden egyes pince, ami csak a városhoz tartozott. A csűrök megteltek, a termés legnagyobb részét kint hagyták asztagokba rakva. Lackner a hálaadás jeléül és ennek az évnek örök emlékezetére a tanácsházán az év számjegyeit arany be­tűkkel ízlésesen felfestette, ezzel a felirattal: ARANY ÉV. 187 AZ volt ne­ki a legkedvesebb, hogy ISTEN, minden jó szerzője kegyesen megőriz­te őt, bár méltatlan volt polgármesternek erre az áldott, és soha nem eléggé dicsérhető évre. Ugyanebben az évben megtelt ama hatalmas, 180 vedernyi méretű, emlékműnek is beillő edény — eme év jóindula­tának köszönhetően —, és a bor hordójának mennyisége minden ko­rábbi éves termést meghaladta, ugyanis körülbelül kétezer soproni ve­derre rúgott. Hála legyen ISTENNEK elmondhatatlan ajándékáért! [XXXVIL] 1618. február 19-én Lackner Kristóf Veölcsey Ádám szolgabíró idézésére, Horváth Bálint alispán 188 rendelete és egész Sopron vármegye határozata szerint megjelent Ujkéren, ahol elő­ször az országgyűlési ügyekről és a király nélküli állapottal járó ba­jok elkerüléséről tárgyaltak és értekeztek. 189 Majd a mondott alispán Lacknert (nemzetes Szegedi Ferenc úrral együtt) ülnöki hivatallal akarta megtisztelni, és szándékában állt a többiek nevében esküté­tellel ülnökké választani. Lackner szabályos, tisztességes és megfe­lelő mentségekkel védekezett, miszerint ő polgármesteri esküje ér­telmében e szabad királyi város ügyeire kötelezte el magát. Végül e tisztességes mentségnek helyet adtak, de ragaszkodtak hozzá, hogy később, ha szabaddá válik, 190 a vármegyének szolgáljon. 191 1618. március 18-án a tanács megbízottjaként avagy küldöttje­ként Pozsonyba utazott. Ott követként 16 teljes hétig küzdött a hitért és a haza üdvéért, és sok jóakarót s barátot szerzett magá­nak. Ekkor már a harmadik koronázáson vett részt. Megbízták az­zal, hogy más mágnásokkal együtt a várba elmenjen a koronáért, és hozza el. 192 Itt nyakláncát viselve 193 saját szemével látta ezt a ha­A Kalteneck nevű helyen tornyot építtet Arany Év 1618-ban részt vesz a megyegyűlésen A koránázásra küldik

Next

/
Thumbnails
Contents